Reggelente alig tudok felkelni, s ma végre hűvősebb volt a reggel. Könnyebb az ébredés, a "munkábsa állás". Az éhes népség már az ajtó előtt várt, s hazatért úrfink is egy nap után, táplálékot vételezni. Hogy merre járhat? Valószínű fú közt, mert a bundfájába ragadt ez-az erről árulkodik. Tegnapra igérték a cicák elvitelét, még itt vannak.
Őérte valaki jelentkezett, de az alapítványos hölgy azt kérte, ez rajta kersztül történjen.
A hűvös reggel lehetővé tette, hogy beöltözve rejett helyen is kicsalánozzak. Méteres csalánok voltak. Szőlő fut fel a faházra, őt kissé meg kellett szabályoznom, mert hajlamos szétszedni a tetőt. S milyen érdekes,bár szárazság van, a kevés eső mégis elszabadította a hóbogyót és a téli jázmint. Szerencsétlen hostákat az árnyékból, -mert nem mentek semmire- napra tettem, itt legalább nem rágja szét őket semki, viszont támad a nap. Támad az mindenre, szétégetett levelek árulkodnak erejéről.
S milyen érdekes a természet vagy a kertész milyen ügyetlen. Paradicsom, a kerítés mellé ültetve, hatalmas, bent vagy kint a veteményes kertben, a helyén nem megy semmire sem. A sáfrányon lesznek virágok, de felnyúlt, nem értem. Azt hittem tavaly megtrágyáztuk a fűszerkertet, valamit nagyon elbacáztunk. Idén a menták és a citromfű sem megy semmire, tavaly ilyenkor már legalább 20-30 üveg szörpöm volt. Öntöznöm kelllett volna? De minden nem megy, háracipelni a vödör vizeket, nem bírom. Most a kertre koncentráltam, azt sem lehet eleget öntözni. Úgy vártuk tegnap az esőt, oly fülledt volt az idő, hát csak nem ért ide.
Viszont legyen örömhírem is, a házunk még hűvös. Viszonyítás kérdése. A szomszéd fiatalasszony mondta, tudott viszonyítani.
Írhatnék még ügyintézésekről, megérne egy misét. Majd egyszer összeszedem magam. Legyen szép napotok!
Most készült a lépcső az esővízes hordókhoz.
Az egyik főkertész.
