Mostanában

minden reggel első utam a kertbe vezet. Ez az un. Zsebi kert, ahol ő él és garázdálkodik. Viszont ez A KERT, itt zajlik az életünk is. Itt van  a faház, a szárító, a kiülő, s még nagy halom öröklött törmelék, amit el kellene szállítanunk... Itt van apám padja, amire néha kiülök, s emlékezem, máskor ezen ülve dobálom a labdát a kutyának. Ha teregetek erre teszem a lavórt, amiben a nedves ruhákat kihoztam. Ütött-kopott, de szívbéli, s tartjuk amíg csak tudjuk.

Mostanában a madarak tartanak reggelente izgalomban. Amíg nem lettem madárbarát (kertes) ennyire nem törődtem ill. foglalkoztam velük. Az is igaz, az etetőt, amikor már a hivatalos etetési idő elmúlt, levettük, elvittük. Most fent maradt, ha ott volt a madarak úgy döntöttek ott nekik lehet keresnivalójuk. Akkor figyeltem fel rájuk, amikor megjelentek  a tengelicek. Aztán jöttek a zöldikék. (Megkérdeztem az MME-től, zöldikék.) Őket nem tudtam nem etetni, azt hittem egyszeri látogatók. Úgy látom, minden reggel megjelennek fél hét és fél nyolc közt a tengelicek,
 a zöldikék később, inkább délután, késő délelőtt.

 

 Nos tengelicék még tőlem sem zavartatják magukat, de madár sem maradhat a közelükben, elzavarnak mindenkit. Méltóságosak, fenségesek, úgy viselkednek mintha tudnák, hogy ők az év madarai.

A zöldikék jönnek, esznek, ha arra járunk felröppennek, aztán visszaszállnak. S ha már ők esznek, jönnek  a potyázók, a verebek. Ronda vagyok, bevallom nekik nem örülök, nálam jobban a szomszédaim nem szeretik őket. Cinkék közül már csak a széncinegéket látom, ők meg csak leszállnak, felkapják a magokat, aztán (MOST MÁR  A FŰZFÁN IS) egy-egy faágon megeszik  belőlük, ami nekik kell. A fekete rigóékat inkább szálldosni látom, hallom a hangjukat.  A kert végén, a csalitosban más madarak vannak, őket csak messziről látom röpdösni, hallom a hangversenyüket.

Mostanában Zsebi rosszul jár, várja az embert, hogy sétálni vigye, ezek a napjaim sajnos nem erről szólnak. Labdát dobálok neki, aztán versenyt futnak érte, ő nálunk, a Lájbi a szomszédban. Néha odanézek a kerítéshez, egy kutyafejet látok ott, aztán be- és visszahúzza, s máshol tűnik fel. Ezt a nagy mozgolódást Füles mester komótos ugatása kíséri. Szóval hangverseny van. Az van. (Ez a bejegyzés tegnap készült.)

S mostanában nem kertészkedtem, viszont ma megtettem. Délutánra sétáltunk Zsebivel IS, vettem egy Csodakertet, s némi kapálás is történt. Nem sok, éppen hogy, s izgalommal várom a holnap  reggel, mire megyünk egymással. Azt hittem a kert semmit nem mutat idén, úgy látszik mégis. Alkonyatban fotóztam tegnap.

 Ahogy kapálgattam ma, egyszer csak egy őz tűnt fel az úton, a háttérben látható erdőből tévedhetett be az útra, a házak közé, s hova máshova a falu felé ment. Nem tudom mi lett vele?

Fordított arányban

létezem. Vágyaim, álmaim, elképzeléseim szárnyalnak, a fizikai lehetőségeim a földön vannak, időnként a föld alatt. A vágyak és a lehetőségek tehát  fordított arányban  vannak egymással.

Megszámoltam nyolc növényt ástunk át, de került még melléjük vagy  tíz darab új. Az átásottak 2-3 évesek, volt amelyikkel volt munka. A Csodakertben nyilatkozott valaki, hogy kétszázszor ültetett át mindent, én biztosan nem szeretném. Szerettem volna, ha már az új helyükön bimbóznak, nem mindegyiknél sikerült, azt viszont látom, hogy az új helyükön kezdenek megtáltosodni.

Az új növények vásárlásával voltak kalandjaim/kalandjaink. Balek is vagyok, tapasztalatlan. Vettünk lila bogyót, itthon utánaolvasva láttam kellene mellé társ is. Ezt mondhatták volna a kertészetben. Jelzem nem is igen tudják, viszont ha már valamit ültetek, legyen teljes. Szóval első kertészet, bent a városban ne kelljen még vagy 12 km-t ismét autózni. Nem volt nekik, de könyvből!!! a hölgy megerősített kell a növényemnek társ. Tehát vissza az eredeti kertészetbe. Nagy nehezen megtaláltuk a többi növényt, ebből a szállítmányból. (Azt ugye tudja mindenki, hogy az éppen virágzókat árulják (úgy a növény szebben mutat, vagy inkább megmutatja magát), s helyezik el elől, a kirakatban, A többit hátul tárolják. Én is éppen itt láttam meg az első növényt, s mivel a listámon volt elhoztam, láthatatlanban.) Kerestem még bogyósat, nem volt, nem talált a kis hölgy, de ajánlott valamit. (Erről itthon utánaolvasva derült ki, hogy egy kényes növény. Ezt elfeledte elmondani. Képzeljétek  10 cm-es ágai folyamatosan letörnek, nem is értem ilyennel még nem találkoztam. Amúgy teraszra való lenne. Szóval soha többet nem vásárlok listán nem szereplőt. S gondolkodtam szóljak-e a kertészet vezetőjének, mert azért ez két durva hiba, csak nálunk. Nagy áruda, forgalmas, tán több eladó is kellene, áruismerettel, nem biztos, hogy minden vevő minden növényt ismer, amit vásárolna. Lásd a balek vevőt...)

 

Aztán végre kinyitott a kedvenc árudánk, az angyal kertészet. (Nem ez a neve, én hívom így. Gondolom nem véletlenül.) Ott megtaláltam  a keresett bogyóst. Ígéretet kaptam a két hiányzó nyári orgona beszerzésére, s megbeszéltük a tudnivalókat. Ő javasolta a növények, az átültetettek tápoldatozását, nem szoktam. A hunyor, ahova került jól érzi magát, virágai magasra nyúltak, jönnek az új hajtásai. A kockás liliom is lassan nyílni kezd, nagyon vártam. Nem mindegyikük, van amelyik kókadozik, remélem "még".

A fűszerkert, a veteményes elhanyagolva, várhat még, egyenlőre ez a sorsa. Érdekesség, hogy mindkét rozmaringunk, a hatalmas cserje is elfagyott. Árudákban még nem kapható, ahogy  a bazsalikom sem. Gondolom az máshol is így van.

Amúgy a madárkáink, már a tengelicek jönnek a madáretetőre szorgalmasan. Ha látom, hogy helyben evő madár van, akkor ők foglalják a helyet és uralkodnak. A zöldike azóta nem érkezett. Nem etetnék már, miattuk teszem, ha már így ideszoktak. Gondolom, nem ok nélkül. Viszont rozsdafarkút még nem láttam.

KÉSZEN VAGYUNK

a kerttel,s  én is kész vagyok. Szóval kiszedte az uram a tönköket, az átültetésbe, ültetésbe  is besegített a végén, mert erőm végére értem. S évek után végre felállításra került a rózsakapu. Már csak rózsa kellene hozzá. Itt semmi nem sok, csak öreg vagyok és nem sokat érő. Pár napja már kényszerítettem magam pihenésre, mert a végét járom az erőmnek. Néha sikerült is feküdnöm, néha egyszerűen erőm nem lévén rákényszerültem. Szegény kutyának a sétát csak ígérgetem, nem jön össze.

Ez a kész egy pillanatnyi elfogadható állapotot jelent, lenne még mit finomítani.

 Krókuszok nyílóban, elnyílóban. Én nem tudom ki hogy van vele, ki kapál köztük, én nem mertem megtenni. Lehet, hogy rendezni kellett volna a soraikat, itt csak nőnek, ahogy  anno le-letettem a hagymákat, s pár év alatt gazdagodtak.

 A fűzfa alatt körberaktam a hagymákat, szép lassan egymást váltva nyílnak, s eddig ötféle van köztök: sötétlila, lila, cirmoslila, sárga és fehér. Van ami már elnyílt,s van aminek még a zöldje most bújt ki a földből. Jövőre majd itt is gazdagabban nyílnak majd.

 A jácintok szinte egy nap alatt borultak virágba. 

 A gyöngyvesszőt ősszel metszeni kellett volna, már tudom. Viszont a japán kövérke 3. éve van nálunk, idén virágzik. Ebben a kopár kertben is van azért pár meglepetés, örülni való.

S a napfény, a meleg csalja elő a többi növényt is, itt éppen  fürtös gyöngyikét.

A fehér kökörcsin lila társa is akár már holnap kinyílhat.

S búcsúzóul egy reggeli fotó. A nap kelt, de alatta vastag pára ülte meg a völgyet.

Gyors reggeli körkép, aztán megyek a dolgomra

 

 Spirea japonica, a nagy szerelem

Az aranyló pedig egy szerelem ígérete, sajnos a fotó nem adja vissza azt az aranyban ragyogást amit láthatunk. 

 

 Húsos som.

 Kikeleti bangita. Mindketten új helyen...

 

Kökörcsinek nyílás előtt. A napra és nyílásra várók.

  S a kerítésfelügyelő.

 

Ez pedig próbafotó, mert érzésem szerint a fotóról a fű gyöngyös csillogása a harmattól nem jön le. Azért próbálkozom.

Ki korán kel 2. Madárvadászat

  

 

 Tengelicék egészen közel engedtek magukhoz. Valószínű emberhez szoktak, a faluban többen etetnek, ezt az állatos boltból tudom. Elmentek, tettem ki még egy kis magot, csipegettek a veteményes kertben, aztán visszajöttek.

Zöldikéék jelenlétét csak sejtettem, most bizonyítást nyert. Amúgy tengelicék elzavartak minden más próbálkozót. Most már elmentek.

Reggeli napkeltevadászat

Vadászat, illik rá ez a szó? Talán a cserkelés, lesben állás, aztán a megfelelő pillanat elkapása? Tulajdonképpen a madarak csaltak ki a kertbe, hangvadászatra indultam 5 óra után. Ha már... felébredtem, ha már behallatszott a hajnali hangverseny.

 S ma reggelre lett ölbe macskánk is!

Fokozatok kandúrmacska megjelenésében gazdáknál:

Napok óta nem láttuk.
 Láttuk, evett, s elment.
Ma láttuk, evett, maradt.

Kedvenc házaim

Pár hete követem szobáról szobára ennek a vendégháznak a felújítását. S  szeretném ajánlani azoknak  a blogot, akik szeretik a rusztikus stílust. Egy erdőben található a vendégház. Szeretem, ahogy átalakult a ház, mert bár divatos, de mértéktartó, letisztult. S megőrizte a ház eredeti hangulatát is.

Ha belenéztek a többi szobáról is vannak fotók, a házról, ahonnan elindultak.