Oldalak

2016. november 20., vasárnap

Garfildiádák 7. Az okos macska



"Az okos macska tisztában van  a műveltség fontosságával. Nélküle olyan lennél, mint egy egész életén át nyálát csorgató kutya."


"Az olvasás az agy éhségcsillapítója."
 

2016. november 14., hétfő

Kései vetkőzők s reggeli rejtély

Fűszercserje

 

 Kikeleti bangita, most kezd színesedni


  
Szömörce vetkőzőben
 Lonc



 
Rózsalonc és ahogy a szomszédok színei összeérnek. Nagy kedvencem

 

és a reggeli rejtély: ki járt itt?

A kút melletti szétszedett fűnyíró darabjai szétszórva, a lépcsőn nyomok. Ezekről később kiderült én hagytam ott, mikor este kimentem Zsebit megnézni. Már fagyott. A szétszórás? No, ez rejtély. Bár lehet, hogy a macska egerészett...

S egy búcsú fotó. Lehet, hogy már mutattam, macskaügyben. Az ő napjukat vezényeltem 15 évvel ezelőtt, jó fáradtan bambultam amikor lekaptak. Néztem a gyerekeket, ma már felnőttek, lehet nekik is már gyermekeik vannak. Múlik az idő.

Elköszönök egy időre, megyek pásztorkodni. Legyenek szép napjaitok.

2016. november 13., vasárnap

Garfildiádák 6. Reggelek



"Alvás .... ezen túl nemcsak éjszakai tevékenység."
 

"Az élet sokkal szórakoztatóbb, ha fekve csinálod." 


"A lustaságban az a legjobb, hogy semmit sem kell tenni érte. Magától jön."



"Elevenebbnek kéne lennem? Éppen nekem? Éppen most?"




2016. november 12., szombat

Garfildiádák 5. "Kaja, te ennivaló! Érted érdemes élni."


 "Ami engem illet nem tudom elképzelni az életet hús nélkül. Végül is ragadozónak születtem."

 "Kaja, te ennivaló! Érted érdemes élni(és persze egy kis szundikálásért.)


 "Nap mint nap négy alapvető ételcsoportot eszem: reggelit, ebédet, vacsorát és a nasikat!"
.
 "Egy jó falatra enni kell."

"A sokból soha nem elég."

Reggel óta



 


 

  kb. 3-4 óra alatt



Szeles, esős, hideg a reggel. Maradt vagy 10 méter hosszú tujánk. Pontosítok: kivágottak, egymásra halmozva,  amiket előre kell(ene) hoznunk a szállításhoz. A történet ezek szerint ma nem erről szól majd.

Nekem már beindult a reggeli boszorkánykonyhám: gyógyteafőzés, míg áll elvégzem a reggeli jógagyakorlataimat. Néha úgy érzem szétszakadok, nem és nem kezdek neki. Aztán ahogy belelendül az ember magával ragadja (ha megterhelő izmaim egyből leállnak), s a végén érzem jót tett. Mostanában elég vitális vagyok. A tornától? A kutyulmányoktól, amiket iszom? Vagy csak egy jobb időszak? Ki tudja.

Ha vége a tornának, s leszűrtem a teát készül a zabkása. Ha éppen ezt reggelizem. Viszont szeretem, nem vagyok éhes utána. Nem véletlenül ették a régiek.

Aztán jöhet a begyújtás, s rákérdezek magamtól:  mikor ülök le egy kicsit magamba vonulni? Ahogy Popper is írta, mindig legyen egy félórád, magadra.



Ajánlanék egy könyvet, nem könnyű (sem fogni, egy macskával a karod alatt, s hosszú is (vagy 740 oldal), viszont magával ragad. Történelem, Franciaországé és a szereplő családoké az 1260-as évektől a hatvanasig, művészetek, s nem utolsó sorban a címszereplő városé: Párizsé. Aki szeretne odautazni az mindent, sok mindent megtudhat a városról, bizton használhatja útikönyvként is. S óhatatlanul kedvet csinál ahhoz is, hogy az ember felkerekedjen s elutazzon, s bejárja ezeket a helyeket, amiről olvasott. Minden Párizs rajongónak el kellene olvasni. S érdekfeszítően, jól ír, s még ezt a sok ismeretet is érdekfeszítően tudja adagolni.


Végül egy szerelemfotó, éppen jókor voltam jó helyen. Azt hiszem idén már az utolsó.


S készülök egy bejegyzéssel a kutatásaimról. Szeretek utánanézni dolgoknak, s nem szeretem, ha ok nélkül támadnak valakit.