Itatóügyletek és virágtartók

Milyen a véletlen. A baloldali itató, mert a fagy szétszedte virágtartó lett. A jobboldali új, ez itató. Nem láttam még használni...

  

 

  Mire jó egy fotó? Rámutat az ültetés esztétikai hiányosságára. Valószínű, már nem fért oda újabb kövirózsa.

 S a kövirózsák újabb hasznosítása. Rossz helyen vannak, örököltük, szabadulni szeretnék tőlük. Ezek a tartók pedig hozzám kerültek. Nem az én világom. Kitaláltam ültetek beléjük kövirózsákat, s a lakásban az ablakpárkányt díszítem velük. (Kint vannak még a kertben, esett az eső, jó sarasak. Nem fotózni készültem, de ha már, akkor...)

Viszont a kutyatál helyett (a fém itatóvázra) vettem cserépalátétet háromszáztíz forintért.

A kutya visszakapta a fém itatóját, hogy ne a vödörből igyon. Az eredeti madáritatót amúgy ő törte szét, most darázsitató. Mindig látok vendéget rajta.
 

 Az utódját(az eredeti cserép madáritatóét)  is a fagy szedte szét. Érdekes, a darázsitató mióta széttört még mindig, romjaiban is szolgál. Jól égették ki, anno. Nem fogok én állandóan ezrekért itatókat venni.

HOGY NE BESZÉLJEK HIÁBA

 Reggeli fotók, pára nélkül

Egy hetesek, kb. Ma egész nap kertet rendeztem, hulla vagyok, erre még alkalmas. Már a fotók felrakására.

Mondtam én, hogy nem hiába beszélek: ma reggel nyolc körül

 Aztán kisütött a nap, s felszállt a pára. Órák múlva már a kertben is lehetett dolgozni.

 S a nagy rejtvényfejtésben kiterült macska

Felnéztem a gépre,

hogy mehessek olvasni. Kb. egy-másfél órája. Ez az átka a számítógépnek, az ember mindig talál valamit. Főleg, ha az a valami beleillik abba amit éppen keresgél, amiben gondolkodik.

Aztán gondolkodtam címlapmontázsokban, végül az került oda, ami. A nyár kimaradt, de már a fények az őszt jelzik. Felénk.

Tegnap kimentünk a szokásos erdőnkbe. Zsebit szellőztetni, meg magunkat is. Egyedül voltunk, csend volt, nyugalom, béke. Eggyé olvadt az ember vele. Itt-ott már színes lombok jelezték, valami változik, valami készül elmenni, s új érkezik. Még csak finoman, de már a levegőben volt. Közben elmerengtünk, van valami jó és szép, s sokan is járnak ide. Eleinte az erdő egy része volt lezárva, már nagyobb része. Van ott egy erdészház, tó, házikó a tavon, ahol esküvőket rendeznek. Előtte még lehetett sétálni, volt emlékpark régi erdészekről, tavas rész, már zárt minden. Évekkel korábban a helyi sajtó nagyon ajánlgatott egy erdőt, tavakkal. Bementünk, mire indultunk volna órák múlva haza, ránk zárták a sorompót. Akkor miért mutogatják, ha magánterület? Miért nem írták ki mitől és meddig vagy nem látogatható?

Délután nagy esőnk volt, ma nem éreztem, legfeljebb tegnap, s előtte ettől voltam feszült? Ily sötétnek eget régen láttam. Nézegette a szomszédasszony, jeget hoz.

Nem itt rakta le, valószínű a megyeszékhelyen. Az eső kellett, nagyon. Lehet holnap epret rendezni a felpuhult földön. S füvet nyírni is, mert nő, mint a bolondgomba.

Írhatnék

 

 a mai bitang napról. Mert az volt. Mert már délelőtt úgy felhúztam magam, hogy egész nap zsibbadtam tőle.

Növényvásárlásról, mert jó lenne amiket olvasok valakivel megbeszélni, mert az úgy csak elmélet. Aztán belefutottunk növényekbe, s megvettem azt az egyetlent, aminél egy szempont nem jutott éppen az eszembe. Visszavinni nem akartam, azért lett helye.

Kiderült, hogy a harangvirágom léggömbvirág (is), vagy leginkább az... A Gazigazítón meg is néztem, jókat tudok meg onnan. Hoztam két árnyékliliomot, mikor felfedeztem az annyira keresett kertészeti webes rendelési lehetőséget. Két betű hiányzott, hogy kidobja a rendszer az előző napon. Tündérkertje. Majd lassan beletanulok.

Fél 12-kor jutott eszembe, hogy kedvenc kertészeti árudámba akartam ma elmenni. Legalább körülnézni, s némi beszélgetés erejéig. Már későn. Mondom, nem volt ez a nap az én napom.

Viszont:

virágoznak a szellőrózsák, s hatalmasra megnőttek (ősszel az egyiket át kell új helye ásni),

terem a húsos som, egyre pirosabbak a termései,

a szömörcém egyre nagyobb. Hova nő? (Most meg ez a bajom?)

Az uram feltalálta az abszolut biztos egér elzáró lehetőséget (?!?),

s nekem is jutott egy nyugodt félóra kiülni a  diófa alá egy székre kicsit olvasgatni.

Akkor mégis szép volt  a mai nap!

Hát nem szenzációs?!

 forrás

Elkapta a lényegét.

"... a magam mértéke szerint haladok..."

 Joy

 
  Orsinak. Talán mert nincsenek véletlenek. Ha nem láttad volna még. Amúgy nagy kedvencem A színésznő. S akad mellette más is. MÁS is.