Elmaradt brejegyzések 4.: Nógrád egy felhős április délutánon

 

Elmaradt bejegyzések 2.: Terény

 

 

 

  
  Még mindig Nógrád. Régi és új, s akarat, hogy a faluba jöjjenek! Van Orsós magnó Múzeum is, akit érdekel az ilyesmi. S a szép házak, az eredeti vagy ugyanolyannak épülő, s mindnek más az előkertje. Így szép. Ez volt a tulipános időszak, a falvakban amerre jártunk mindenhol nyíltak  a tulipánok.

Felébredsz reggel

 álmosan, kábán, fájdalommal, s ahogy kinyitod a géped, s fellépsz erre az oldalra , meglátod ezt a fotót, s lesimulsz, elönt valami melegség.

 Mi van ezen  a konyharészleten szeretni való, ami ilyen érzéseket ébreszt benned? A színek? A tárgyak formája ill. bútorok anyaga, alakja,  együttese? A kompozíció? Valami mély hiányt ébreszt és pótol benned? Valami melegséget, szeretet, átölelőt? Az otthont? Felhoz valami régesrégi vágyat? Ilyenre vágytál valamikor?

Hálanapló

9. A sütőből zöld cseréptálban előkerülő rakott cukkini, ahogy elárasztja az ember érzékszerveit.
10. Újabb találkozás a kertben magányosan(?)  bolyongó szarvasbogárral.
11. Rácsodálkozás a faházban megmutatkozó egyre nagyobb rendre.
12. A megszáradt kokárdavirág meggörbült szárának formái.
13. Az ablakból naponta rám köszöntő napkelték változatossága.
 

14. A hajnalban kinyitott ajtón és ablakokon át beáradó hűvösség  érzete a bőrön.

Álom

"Így álmodom, úgy tetszik végtelenül hosszú ideje.  Nincs előtt és nincs után, nem várok semmi újat, mert nem szerezhetek és veszíthetek semmit.  Sosem ér véget az éjszaka. Nem történik semmi.  Még az idő sem változtat azon, amit látok.  Nézek, és nem  ismerek meg semmit, és nem felejtem el, amit láttam." Olga Tokarczuk

Elmúlások

"Télen a rebarbara

 eltűnt a hó és föld alatt, összepödörte húsos szárát és a másik irányba nőtt, vissza, a csirája, alvó gyökerei felé. Március vége  felé a föld hasa kigömbölyödött, és a rebarbara újra megszületett.  Megint kicsi volt, fehér-zöld,  finom, mint a bőrtelen test, mint egy csecsemő. Éjszaka nőtt:  hallottuk recsegését a fűben, az aprócska - morzsányi - hanghullámok felébresztették a többi növényt... olyan volt, mintha felkelne egy álomba merült hadsereg,  mintha csatasorba állított katonák nőnének ki a földből. Előbb a fejük búbja, aztán erős válluk,  mindig vigyázzba meredő testük, amelyből végül kifejlődik a hullámos  zöld sátor." Olga Tokarczuk