Jött,

evett, mit evett, falt és felugrott a paplanos ágyra. (Ami azért már preparálva volt a számára.) Ő (Pi)Cirnyó. És hol van a testvére? Nos, ez itten a kérdés. Nem láttuk vagy 1 hete. Amúgy is csavargyári volt pici korától fogva.

Utolsó képem róla: úgy teleette magát, mint egy szülés alatt  ill. előtt álló anyamacska, domborodott kétfelé a hasa. Aztán hezitált: merre is vegye az irányt? A menés irány győzött, azóta nem láttuk. Reméljük, egyszer csak hazatér.

S remélem egyszer már én is másfelé is léphetek, mint a takarítás, pakolás, stb. Hétvégére a házban sikerült ugyancsak a takarítás közepében találnom magam, többhetes elmaradást pótlandó. Vasárnapra leállítottam magam, kész, vége, marad, ami még hátramaradt, pihenek.

Kert, fotók és csoda

S jöjjön a csoda. Olasz Ferenc Te Deum című albumát nézegettem, éppen Nógrádsápon jártam. Ezek az én fotóim, s egész más perspektívából készültek. Inkább  a környezetet érzékeltetném velük. A ő fotója télen készült, a havas útra meredtem rá, s egyszer csak kezdett a fotó fénybe borulni. Fel sem tűnt addig hogy sütött a nap, a fotón is, de számomra egyszer csak fénybe borult a fotó, mintha a kelő nap világította volna be. Döbbenetes élmény volt.

Az este nem volt nálam a fényképezőgépem,

így mindenki lemaradt a kakukkfű "karácsonyfámról". Én pedig ott lettem rosszul a látványtól! A kb. 40 négyzetcentiméteres, csodaszép, magas kakukkfüvem tele volt meztelencsigákkal, fent kapaszkodtak a szárakon, leveleken, mint díszek a karácsonyfán. Ilyent, s ilyen töménységben még nem láttam. Sóztam, s tudom ezzel a kakukkfű is odalesz, de abból már akkor sem lett volna teának való, ezek után már nem. Nem tudnám meginni.

Nézsa, kálvária, temető

 

 

 

 

  

S ekkor kifogyott az elem.... Szerettem  a nógrádi temetőket, megbecsültek a régi sírkövek. Sok helyen, ha ki is szedték, a temetők egy oldalán sorba állítva láthatja ezeket az utókor. Az országban sajnos, az elmúlt évtizedek új sírkövei által pusztítás lett a sorsuk. Kár értük. Emlékeink. Azt is figyeltem , hogy még a múlt század elején elhaltak sírjain is vannak virágok!!!!

Ajánló és álombeteljsedés vagy inkább beteljesítés?

Megálmodta, megcsinálta! S ahonnan hoztam: Sokszínű Vidék, olvassátok, érdemes.

 

Napfény, virágok.

 Az örök szerelmem: A napfényvirág. Mindig egy házra vágytam, ahol a kertben (mint apámnál) terem. Nyaranta melegíti a szívemmet, s nem győzök gyönyörködni bennük.

 A gannai határban szedett hagymák. Zsuzsa, ha olvasol, mikor rájuk nézek mindig rátok gondolok.

 

 A hortenziák is lassan virágba borulnak.

Az emlegetett egyik egyetlen, a másik maradt egyetlen levélnek, nem tud megnőni, fejlődni. Az egynyári mályva, remélem felnő, azaz meg is nő. Annyira vágytam rájuk...

Tulajdonkképpen locsolni indultam

 

 

S ismét Murphy úr: a diók tömegével a kertkapu körül vannak a fán. (Tavaly tele volt, még ilyenkor, ősszel egy kosárnyi sem lett, mind lehullt. ) Azt várom nőjenek még kicsit, s zöld dióként hasznosítom őket,s az ágakat vissza kell vágnunk, alig tudunk a kertbe bemenni....