így mindenki lemaradt a kakukkfű "karácsonyfámról". Én pedig ott lettem rosszul a látványtól! A kb. 40 négyzetcentiméteres, csodaszép, magas kakukkfüvem tele volt meztelencsigákkal, fent kapaszkodtak a szárakon, leveleken, mint díszek a karácsonyfán. Ilyent, s ilyen töménységben még nem láttam. Sóztam, s tudom ezzel a kakukkfű is odalesz, de abból már akkor sem lett volna teának való, ezek után már nem. Nem tudnám meginni.
2015. június 12., péntek
2015. június 11., csütörtök
Nézsa, kálvária, temető
S ekkor kifogyott az elem.... Szerettem a nógrádi temetőket, megbecsültek a régi sírkövek. Sok helyen, ha ki is szedték, a temetők egy oldalán sorba állítva láthatja ezeket az utókor. Az országban sajnos, az elmúlt évtizedek új sírkövei által pusztítás lett a sorsuk. Kár értük. Emlékeink. Azt is figyeltem , hogy még a múlt század elején elhaltak sírjain is vannak virágok!!!!
2015. június 10., szerda
Napfény, virágok.
Az örök szerelmem: A napfényvirág. Mindig egy házra vágytam, ahol a kertben (mint apámnál) terem. Nyaranta melegíti a szívemmet, s nem győzök gyönyörködni bennük.
A gannai határban szedett hagymák. Zsuzsa, ha olvasol, mikor rájuk nézek mindig rátok gondolok.
A hortenziák is lassan virágba borulnak.
Az emlegetett egyik egyetlen, a másik maradt egyetlen levélnek, nem tud megnőni, fejlődni. Az egynyári mályva, remélem felnő, azaz meg is nő. Annyira vágytam rájuk...
2015. június 6., szombat
Tulajdonkképpen locsolni indultam
S ismét Murphy úr: a diók tömegével a kertkapu körül vannak a fán. (Tavaly tele volt, még ilyenkor, ősszel egy kosárnyi sem lett, mind lehullt. ) Azt várom nőjenek még kicsit, s zöld dióként hasznosítom őket,s az ágakat vissza kell vágnunk, alig tudunk a kertbe bemenni....
2015. június 2., kedd
"Kert alatt, kert alatt, hej, ki jár a kert alatt?"
Állítólag napi vendég a gólya, én akkor találkoztam vele a kertben először. S a természet teszi a dolgát:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)