Egy nap

 

 Kankalin, tele volt a nyíló virágokkal az árokpart....

Ami elromolhat

az el is romlik. Most éppen  a két kályha rokkant le. Tegnap emberem  a hátsót beüvegezte, de mint szemet nyitottak rá, látom a samottlap kezd letörni. A konyhain két napja hatalmas reccsenés kíséretében elpattant  a vas, ami összefogta belül a "bélést", s letört egy samottlap. A mai feladat ennek pótlása lesz. A szabadság utolsó előtti napján.

Már az emberemnek, én két napja már dolgoztam....

A halállal

macskaúr elvesztésekor találkoztam először.

 Amikor nagyanyámat temették anyám nem záratta le a koporsót, hogy elköszönhessek tőle.  (Nagyon szerettem őt.) Nem akartam, féltem, hogy elvesztem azt a képet, ami bennem élt. A többi családtagnál már nem szóltak, a távolság miatt inkább a temetésekre értem oda mindig.

Az első halottam macskaúr lett. Szembesülni a lassan megmerevedő testtel, a mozdulatlansággal, a visszavonhatatlannal. Amikor nincs visszaút, csak látok egy testet, akitől, amitől örökre el kell válnom, s ez a test már nem az a test, a szeretett, a kedves, az árnyékom.

Az, aki benne volt már elment örökre. Magával vitte a melegségét, a szeretetét, a rosszalkodásait, pákosztosságát. Azóta nem kell ügyelni, nem kell elpakolni, nem kell takargatni, de az sincs aki köszönt, ha hazaérek, aki az ölemben fekszik esténként, aki a takarómon alszik éjszakánként.

Örülök, hogy hazajött elköszönni, vagy tán itt érte utol a végzete. Hogy elmondhattam neki, mennyire szerettem, s a kertünk végében elhelyezhettük egy fa lalá örök nyugalomra.

Azt is tudom, csak egy macska volt, de számomra A MACSKA.

2013

 A veszteségek:
január Pif nagyságos úr, augusztus Hypo nagyságos asszony (s  a kicsinyei még április végén), szeptember eleje Mózsik, együtt a kettő, máig érthetetlen. Azt hiszem, zsigereimben érzem, ők élnek, befogták őket. December macskaúr, Miska. Ő a legfájdalmasabb.....

A ház részei: kapuk, kerítések, lépcső, kilépő.

A virágoskert bővülése.

A szobák befejezése (nagy adósság volt), egy-egy bútorral bővültünk, s a bolhapiaci látogatások eredményei. S némi "költöztetés", a szívemnek kedvesek átjöttek  a házba.

BUÉK

Minden kedves blogolvasónak szerencsés, gazdag, boldog, s egészséges új esztendőt kívánok szeretettel! Holdgyöngy

Weöres Sándor: Újjé-vi mese

Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.

Amikor megszakad a szív

  

    

Autóból ugrottam ki fotózni  a házakat Szentliszlón. A sárga csodálatos oromdíszei fogtak meg, a fehérnél azt néztük, hogy az ablakok újak-e vagy már az enyészet dolgozott? Az esőcsatorna is új, vagy ha régi jó állapotú.Mindkettőben bevezették  a gázt is, valamikor. Kicsit , vagy a sárgán tán már többet kellene dolgozni. Valamikor szépek voltak, módosak. A maguk módján.

Erdő mellett