Gyulafirátót, a stációk házai üresen állnak. Ami meglepő volt számomra, a református templom mellől indult az út...
Lókút, az egyik legkedvesebb. Délben mentem fel. Csend, madárfütty, némi szellő. Mikor a fotózást befejeztem, leültem, s csak ültem, ültem, s ültem. A néma kérésem csak az hallhatta, akihez szólt.
Márkó. Ahogy átmentem a vasúton az utolsó stáció és a kápolna tárult elém. S valami csodálatos illat fogadott. Vadnövényekkel ill. virágzó gyógynövényekkel volt tele a terület, az illatuktól szinte megtántorodtam.
S az érdekesség: a kápolnát a háborúban lebombázták, majd a környéke szovjet lőtér volt. A kápolna felújítása után mementóul meghagyták a belső falon a szovjet katonák firkálmányait. Zárva volt, nem nézhettem meg. A látogatott falvak szinte 80 százaléka valamikor sváb falu volt, akiket főként a török idők után telepítettek be, majd 1948 után ki.... Érdekes, e stációkat az ő támogatásukkal újították fel, mindegyiken szerepel a támogató család neve.
Nagytevel, az egyik legritkább, a festés romokban, néhol üresek a stációházak, a környezet (néhai) gazdag egyházról árulkodik.
Ugod, a véletlen felfedezés. A templomot a néhai várba építették. A lenyugvó nap fénye beragyogta az arcokat.
Fent és lent
Városlőd volt aznap a legelső ahova felmentem. A Bakonyban jártam/jártunk, többnyire (hegy)tetőkön, -oldalakon voltak a kálváriák. A legromantikusabb a környezete: a nyugalom, a béke és az áhítat helye.
A napóra alatt egy szépen helyreállított kereszt. Láttam némely furcsaságot is: a régi kőkereszteket sok helyen öntött, réz korpuszokra cserélték. A szívem sajdult belé. Akárhogy is, ezek régi korok alkotásai, emlékei. Nem értem... Vagy nagyon is, sajnos.
Bakonybél, Borostyán-kút vagy Szent-kút. A stációk felújítás alatt. Szent Gellért szobra már itt áll, s várja a látogatókat. Cseh Tamás nagyon sokszor eszembe jutott...
A kálváriák "hivatalos" bemutatása a
csendhegyek blogon lesz. Nekem ez nap nagy élmény volt, a táj, a települések új arcát ismertem meg, s a történelmünknek egy újabb szeletét. S szállásunkon, a
Bodzás Vendégházban kezembe került Rómer Flóris A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat c. könyve. Erről egy külön bejegyzést lesz érdemes írni. Nagy élményem volt egy korábbi századi utazó szemével látni azt, amit a nap során tapasztalhattunk.
