Az élet vajon a véletlenek
véletlenszerű találkozása, vagy a véletlenek egybeesése?”
„És a szavakba öntött valóság kinek a tulajdona? Van
gazdájuk a történeteknek?”
Elif Safak
2013. április 4., csütörtök
2013. április 3., szerda
Április bolondja, avagy nótás, dalos április
Orgona ága.....
Rózsafa bimbója kihajlott az útra...
Ringlófáról nincs dalom....
Amikor sír a diófa
2013. április 2., kedd
Ünnepi emlék
A fotók az ünnepek alatt készültek, de fotózhattam volna ma is. Az nem lett volna ilyen szép, mert havas eső esik egész nap. Nagykanizsára autóztunk vásárolni, családi összefogással - az elmúlt évek áprilisainak reményében- munkás hetet terveztünk, szabadsággal, kerti munkával, kerítés építéssel, s ami belefért volna. Nos, ez utóbbi összejött. Belefért: eső, havas eső, havazás, szél és hideg. Kinti munkák? Erre várunk, s reménykedünk, hátha a hét második felében az időjárás velünk lesz, csak ne essen, akkor már valamit lehet tenni. Vajon lehet majd tenni?!
(Nagyítsátok kattintással a fotókat, talán átjön ahogy a szél hordta a havat, amúgy meseszép volt. Nem is értettem, tán az évszak más, tán más irányból fújta-hordta, kavarta és keverte a szél a hatalmas pelyheket. Legalább csodálhattuk, ...)
2013. március 31., vasárnap
"A dolgok titkos ereje már készül és igér."
Petrik Adrien könyve (A másik kert) sokunk számára kultuszkönyvnek számít. Most egy régi, hasonlóan sikeres, a kertről szeretettel, hozzáértéssel szóló könyvről írnék. B. Kéry Ilona: Kertem c. könyvét olvastam el, mely sajkódi kertjük kialakításáról, kiteljesedéséről szól. A kert, amelyről ír, "Vágyból született ... vágyból Olaszország iránt." (Már akkor is...negyvenes évek....) A hetvenes években sikerkönyv volt, aztán az évek során elfelejtődött, s az emlékezet megkerestette vagy könyvtári polcon való kutakodás véletlene a kezembe adta, s rácsodálkozom, belemélyedek, hogy máris egy csodálatos kerti világban találjam magam.
S ahogy a neten keresgéltem róla, egy blogbejegyzést is találtam a könyvről:
"Másik nagyon fontos élményem egy könyvhöz kötődik. 16 éves korom körül olvastam Borsos Miklós szobrász feleségének B. Kéry Ilonának, Bubának Kertem című könyvét, ami a Tihanyi-félszigeten, Aszófőn zöldellő édenkertjük létrejöttéről szólt. Elvarázsolt az, ahogy a kötött, agyagos földből nekiláttak kertet varázsolni. Az épphogy csak alakuló kertet aztán szétszaggatta a II. Világháború, kezdhettek újra mindent elölről, hogy aztán hosszú évek figyelmes és odaadó munkájával csodás zöld oázist varázsoljanak, ami egy időben a környék művészeinek szeretett találkozóhelye lett. Nagyon sokszor elolvastam ezt a könyvet, csodálva nézegettem a színes képeket és Borsos Miklós pár vonalból álló, zseniális illusztrációit. Akkoriban nem gondoltam még arra, hogy én is kertészkedjek, mégis hihetetlenül vonzott a kert fejlődése, együtt örültem Bubával, ha szépen fejlődött egy virág az új helyén, és szomorkodtam vele, ha elverte a jég a kertet. Most visszagondolva sokat tanultam ebből a könyvből, ha nem is úgy, mint egy gyakorlati tanácsokat adó, kertészettel foglalkozó írásból, de a természethez való alázatos szeretetet mindenképpen.
Részlet a könyv utóhangjából:
"Miért is írtam meg ezt a könyvet?
…azért írtam, hogy a kert születése, szépsége és a ráfordított sok gond, munka ne szálljon el a semmibe. Ha majd egykor felveri a gaz, kiöregszenek fái, elhervadnak virágai, szétesnek kövei, és mindaz, ami kert volt, eltűnik az Idő homokja alatt, talán mégis marad belőle valami: halványodó emlék egy sárgult könyv lapjain. És talán megérint vele valakit, hogy ő is – mint én – egyszer megpróbáljon kertet teremteni, mert kertté tenni a sivatagot örök cél.
…az ég ott is, ahol Te vagy, éppen olyan kék és ragyogó a májusi reggeleken, s a friss tavaszi zápor is egyformán üdítő, s a lenyugvó nap – bárhol légy is – aranyával, bíborával egyformán búcsúzik. Csak meg kell állni, meg kell látni, meg kell pihenni, és át kell adni magadat kissé a csendnek, a magánynak. Minden levél, minden fűszál, minden madárdal a tiéd is. És minden nagy emberi élményt átélhetsz egy könyvvel a kezedben, egy hangszerrel szobád csendjében, vagy egy rózsaszál fölé hajolva.
Azt mondják, az öregszik, akinek már nem hoz újat a tavasz. Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan tavasza, amelyik egyforma volna?"
forrás
S ahogy a neten keresgéltem róla, egy blogbejegyzést is találtam a könyvről:
"Másik nagyon fontos élményem egy könyvhöz kötődik. 16 éves korom körül olvastam Borsos Miklós szobrász feleségének B. Kéry Ilonának, Bubának Kertem című könyvét, ami a Tihanyi-félszigeten, Aszófőn zöldellő édenkertjük létrejöttéről szólt. Elvarázsolt az, ahogy a kötött, agyagos földből nekiláttak kertet varázsolni. Az épphogy csak alakuló kertet aztán szétszaggatta a II. Világháború, kezdhettek újra mindent elölről, hogy aztán hosszú évek figyelmes és odaadó munkájával csodás zöld oázist varázsoljanak, ami egy időben a környék művészeinek szeretett találkozóhelye lett. Nagyon sokszor elolvastam ezt a könyvet, csodálva nézegettem a színes képeket és Borsos Miklós pár vonalból álló, zseniális illusztrációit. Akkoriban nem gondoltam még arra, hogy én is kertészkedjek, mégis hihetetlenül vonzott a kert fejlődése, együtt örültem Bubával, ha szépen fejlődött egy virág az új helyén, és szomorkodtam vele, ha elverte a jég a kertet. Most visszagondolva sokat tanultam ebből a könyvből, ha nem is úgy, mint egy gyakorlati tanácsokat adó, kertészettel foglalkozó írásból, de a természethez való alázatos szeretetet mindenképpen.
Részlet a könyv utóhangjából:
"Miért is írtam meg ezt a könyvet?
…azért írtam, hogy a kert születése, szépsége és a ráfordított sok gond, munka ne szálljon el a semmibe. Ha majd egykor felveri a gaz, kiöregszenek fái, elhervadnak virágai, szétesnek kövei, és mindaz, ami kert volt, eltűnik az Idő homokja alatt, talán mégis marad belőle valami: halványodó emlék egy sárgult könyv lapjain. És talán megérint vele valakit, hogy ő is – mint én – egyszer megpróbáljon kertet teremteni, mert kertté tenni a sivatagot örök cél.
…az ég ott is, ahol Te vagy, éppen olyan kék és ragyogó a májusi reggeleken, s a friss tavaszi zápor is egyformán üdítő, s a lenyugvó nap – bárhol légy is – aranyával, bíborával egyformán búcsúzik. Csak meg kell állni, meg kell látni, meg kell pihenni, és át kell adni magadat kissé a csendnek, a magánynak. Minden levél, minden fűszál, minden madárdal a tiéd is. És minden nagy emberi élményt átélhetsz egy könyvvel a kezedben, egy hangszerrel szobád csendjében, vagy egy rózsaszál fölé hajolva.
Azt mondják, az öregszik, akinek már nem hoz újat a tavasz. Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan tavasza, amelyik egyforma volna?"
forrás
Jókívánság
Kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves blogolvasónak!S jöjjön a komolyabb animáció, a kíváncsi, a ki-kitekintgető, hogy mire is készüljön az ünnepen? Hidegre, melegre, hóra, napsütésre, kirándulókra, locsolókra?
Mire készül? Szerintetek?
forrás
2013. március 27., szerda
Melyiket a kilenc közül?
Nem tudtam választani, alkonyatkor fotóztam két tepsi sütemény sütése közt. Kinéztem, láttam a napot a jégcsapokon megcsillanni, s futottam a fényképezőgépért.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)