Csipkék

Amikor azt hiszed már vége, az idő csábít, becsap, akkor egyszerre ismét arra ébredsz, hogy esik a hó. Reggel már a redőny résein kipillantva gyanús volt a nagy fehérség. Aztán redőnyt fel, kinézel, s meglátod. Szeretem a telet, a hóesést, a havat. Most kicsit úgy érzem: már elég volt. Tudom, ez nem kívánságműsor, akkor is.

Keserűség? Dac? Magány?

Ma délután ismét

megnéztem a Játszó nőt.

Mert szeretem őket,

mert a szívem csücskei

mert valaminek az előhírnőkei így fényben és árnyékban

mert oly jó látni őket

mert valami elmúltat idéznek, ami szép volt, s sajnos ma már elfeledett

mert idézik, amikor fotóztam őket

mert......

Nektek van sakkotok?

Egy film, egy jelkép, amely nem ért véget azzal az x perccel amíg az ember megnézte, hanem dolgozik, dalol, hullámzik benne. Szeretem a francia filmeket, most ismét jó pontot szereztek nekem. Azaz ez a film, melytől oly nehéz elszakadni.

Nektek van sakkotok?

S még egy gondolat a filmből: "Ha kockáztatsz veszíthetsz, ha nem kockáztatsz, mindig veszítesz." Én ezt úgy ismertem: Ha próbálkozunk nyerhetünk, ha nem próbálkozunk nem veszíthetünk, de nem is nyerhetünk! József Attila is írta egy versében(?), ha valaki leírná nekem, megköszönném. (Keresem régóta, nem találom, az is lehet, hogy figyelmetlenül olvastam.)

"Almák"

Boszorkányok (seprűn repülnek)

Az alma nem esett messze a fájától: először az én ölemben ültek, s úgy olvastunk, aztán dolgom lévén a nagyobbik ölébe ültette a kicsit, s folytatta az "olvasást".

Amikor a fény áttör

 a fák között       

 

                                                                      

 

és bekukucskál a szobába