Egy könyv, egy zene, egy nő, sok fájdalom

Nem tudtam kihagyni

a fotókat, ahogy mentem, jöttem munkából - fotóztam. A fenyők alól indultam. Az autók alól eltolták a havat, a házak előtt a járdáról is, de a domb közepén, ahol munkába járok maradt.  Először csak mentem, észre sem vettem, aztán megdöbbentem: mit is látok, de már mentem tovább szinte gyermeki énemmel a térdig érő hóban, eszembe jutva régi idők. S már nem bántam, élveztem. Ahogy az előttem haladó kisgyerek is.

A mókusokkal még a domboldal tetején találkoztam, sajnos a gyenge gépem volt nálam, s az erősen megjavított fotó is csak sejteni engedi őket. Ketten voltak, futkostak a fatörzsön fel-le, s játszottak egymással, kergetőztek, s közben hullt le hó a nyomukban. Eddig mindig csak egyet láttunk, kiderült ketten vannak! Jó volt így nekiindulni a napnak.

Hó alatt

és a hó hull, hull és még mindig hull

Amikor az ember nem tud aludni

ablakot nyít és fotóz éjjel 1 óra magasságában. A "helyzet" azóta csak fokozódott.....

Hó, táj, hangulat

A. Dezső Károly: Futó hangulat

Szél csapong.

Tél jajong.

Lélek itt

elbúsong.

Köd borong.

Csend szorong.

Agg idő

elbolyong

messzi

tájakon.

(Nézem  a fotókat, ezek, ha kinagyítjuk őket érvényesülnek igazán. Délelőtt a faluban enyhébb volt az idő, mint a városban. Bolhapiacozni akartunk, az inkább lompiac volt és nagyon hideg. Eljöttünk, aztán kezdett esni a hó. A falu, a táj ilyen lett 3 órás havazás után, mire elindultunk hazafelé. Hova felé?)

Macska és csokoládé

"Tarts egy macskát  a házban, és nem akar mást, mint kimenni megint. Tartsd a szabadban, és nyávog, hogy engedd be. Az emberek nem ennyire különbözők."
Joanne Harris

"Éveken át utaztam anyámmal, s megtanított arra, hogy az étel világútlevél. A nyelvi, kulturális, földrajzi korlátokra fittyet hányva  az étel átlép minden határt. Étellel kínálni valakit annyit tesz, mint baráti jobbot nyújtani, az étel elfogadásával bekerülhetsz a legzártabb közösségbe is."
Joanne Harris

.S ahonnan idéztem



 a nagy sikerű filmen is láthattuk az alapkönyvet, a Csokoládét. Aztán volt egy folytatás, egyszerűen semmire nem emlékszem abból a könyvből. (Mondtam is, akkor nagy élmény lehetett...) S most itt a 3. rész , ismét az eredeti helyszínen, s ha csokoládé korlátozott mennyiségben készül is, étel annál több (bár recepteket a könyv nem közöl), de a gondolkodásmód, a misztika ismét működik,  újabb kalandokkal,  némi bűnüggyel párosítva, s egy marokkói közösséggel fűszerezve. S ha már macskáról idéztem, ők sem maradhatnak ki...