2013. január 14., hétfő
2013. január 13., vasárnap
Hó, táj, hangulat
A. Dezső Károly: Futó hangulat
Szél csapong.
Tél jajong.
Lélek itt
elbúsong.
Köd borong.
Csend szorong.
Agg idő
elbolyong
messzi
tájakon.
(Nézem a fotókat, ezek, ha kinagyítjuk őket érvényesülnek igazán. Délelőtt a faluban enyhébb volt az idő, mint a városban. Bolhapiacozni akartunk, az inkább lompiac volt és nagyon hideg. Eljöttünk, aztán kezdett esni a hó. A falu, a táj ilyen lett 3 órás havazás után, mire elindultunk hazafelé. Hova felé?)
2013. január 11., péntek
Macska és csokoládé
"Tarts egy macskát a házban, és nem akar mást, mint kimenni megint. Tartsd a szabadban, és nyávog, hogy engedd be. Az emberek nem ennyire különbözők."
Joanne Harris
"Éveken át utaztam anyámmal, s megtanított arra, hogy az étel világútlevél. A nyelvi, kulturális, földrajzi korlátokra fittyet hányva az étel átlép minden határt. Étellel kínálni valakit annyit tesz, mint baráti jobbot nyújtani, az étel elfogadásával bekerülhetsz a legzártabb közösségbe is."
Joanne Harris
.S ahonnan idéztem
a nagy sikerű filmen is láthattuk az alapkönyvet, a Csokoládét. Aztán volt egy folytatás, egyszerűen semmire nem emlékszem abból a könyvből. (Mondtam is, akkor nagy élmény lehetett...) S most itt a 3. rész , ismét az eredeti helyszínen, s ha csokoládé korlátozott mennyiségben készül is, étel annál több (bár recepteket a könyv nem közöl), de a gondolkodásmód, a misztika ismét működik, újabb kalandokkal, némi bűnüggyel párosítva, s egy marokkói közösséggel fűszerezve. S ha már macskáról idéztem, ők sem maradhatnak ki...
Joanne Harris
"Éveken át utaztam anyámmal, s megtanított arra, hogy az étel világútlevél. A nyelvi, kulturális, földrajzi korlátokra fittyet hányva az étel átlép minden határt. Étellel kínálni valakit annyit tesz, mint baráti jobbot nyújtani, az étel elfogadásával bekerülhetsz a legzártabb közösségbe is."
Joanne Harris
.S ahonnan idéztem
a nagy sikerű filmen is láthattuk az alapkönyvet, a Csokoládét. Aztán volt egy folytatás, egyszerűen semmire nem emlékszem abból a könyvből. (Mondtam is, akkor nagy élmény lehetett...) S most itt a 3. rész , ismét az eredeti helyszínen, s ha csokoládé korlátozott mennyiségben készül is, étel annál több (bár recepteket a könyv nem közöl), de a gondolkodásmód, a misztika ismét működik, újabb kalandokkal, némi bűnüggyel párosítva, s egy marokkói közösséggel fűszerezve. S ha már macskáról idéztem, ők sem maradhatnak ki...
2013. január 10., csütörtök
Van bűnös?
Olvastam Tolsztoj könyvét, a Kreutzer-szonátát. Érdekes megfigyelni, de mondhatnám mai szemmel felháborító ahogy a nőkkel való viszonyról ír. No, hamar meg is született rá a válasz feleségétől, női szemmel. Most egy kötetben olvashatjuk.
S mellénk szegődik a szerencse, vagy a kiadói figyelem, s Szofja Tolsztajáról írt könyvet is olvashatjuk. Na, nem folyamatában, mert számomra a sok filozófikus rész időnként sok, de érdekelt a nőnek a sorsa, aki 13 gyereket szült az írónak, nevelte őket, gazdálkodott, a férj kiadója lett később, s tisztázta, időnként többször másolva gyöngybetűvel írásait abban az időben mikor még nemhogy számítógépük, de írógépük sem volt. Számomra, akit időnként ledönt a gyengeség(betegség) döbbenetes, hogy volt ennyi mindenre energiája? A fizikai erő mellett a lelkierő sem kevés: küzdelem a férjjel, aki saját elképzelései szerint próbált élni, oda se neki család, megélhetés. Aki ennek hevében szórta, vagy próbálta szétosztani a család megélhetési forrásait. S ott voltak a gyerekek, a meghalók (az ő elgyászolásuk, lehet ezen többször túllépni?), az élők, a család összefogása, később a már felnőttek, felnövők terelgetése. Írhatnék most irodalomtörténeti beszámolót, nem az volt a szándékom, engem a nő, a feleség, az asszony érdekelt, most ebben az olvasásban.
S nem elég a családi küzdelem, meg kell küzdenie azzal, aki a férjet befolyása alá veszi, szembefordítja a feleséggel, akit megpróbálnak kisemmizni, s évtizedeken keresztül rossz hírét kelteni, míg valaki, egy hölgy, irodalomtörténész nem veszi a fáradtságot, s írja meg az igazat, mintegy rehabilitálva ezt a számomra csodálatos asszonyt.
S mellénk szegődik a szerencse, vagy a kiadói figyelem, s Szofja Tolsztajáról írt könyvet is olvashatjuk. Na, nem folyamatában, mert számomra a sok filozófikus rész időnként sok, de érdekelt a nőnek a sorsa, aki 13 gyereket szült az írónak, nevelte őket, gazdálkodott, a férj kiadója lett később, s tisztázta, időnként többször másolva gyöngybetűvel írásait abban az időben mikor még nemhogy számítógépük, de írógépük sem volt. Számomra, akit időnként ledönt a gyengeség(betegség) döbbenetes, hogy volt ennyi mindenre energiája? A fizikai erő mellett a lelkierő sem kevés: küzdelem a férjjel, aki saját elképzelései szerint próbált élni, oda se neki család, megélhetés. Aki ennek hevében szórta, vagy próbálta szétosztani a család megélhetési forrásait. S ott voltak a gyerekek, a meghalók (az ő elgyászolásuk, lehet ezen többször túllépni?), az élők, a család összefogása, később a már felnőttek, felnövők terelgetése. Írhatnék most irodalomtörténeti beszámolót, nem az volt a szándékom, engem a nő, a feleség, az asszony érdekelt, most ebben az olvasásban.
S nem elég a családi küzdelem, meg kell küzdenie azzal, aki a férjet befolyása alá veszi, szembefordítja a feleséggel, akit megpróbálnak kisemmizni, s évtizedeken keresztül rossz hírét kelteni, míg valaki, egy hölgy, irodalomtörténész nem veszi a fáradtságot, s írja meg az igazat, mintegy rehabilitálva ezt a számomra csodálatos asszonyt.
2013. január 8., kedd
Egy elmaradt film
A kifli és levendula blogon kincset leltem, hogy az ő szavait idézzem. Ahogy a kommenteket olvasom vagyunk többen hasonlóan, akik számára nagy élmény a könyv. S én valahogy a filmről mindig lemaradtam, az, hogy a jutubon keressem, hát erre gondolhattam volna. Lényeg a lényeg, most sikerült megnéznem, s alighanem ismételni fogom.
Azért tettem fel ide is, hogy akik nem olvassák az ő, amúgy szenzációs blogját, hát most érdemes oda bekukkantani, s egy-két ragyogó barkácsötletért máskor is.
Azért tettem fel ide is, hogy akik nem olvassák az ő, amúgy szenzációs blogját, hát most érdemes oda bekukkantani, s egy-két ragyogó barkácsötletért máskor is.
2013. január 6., vasárnap
Te mikor...
„Sokak szerint a szívközpontú ölelés az ölelések legmagasabb
rendű formája, és a hivatalos ölelésgyógyászok is úgy érzik, hogy csakugyan
nagyhatású.
A szívközpontú ölelés az egymással szemközt állók nyílt
szemkapcsolatával kezdődik. Akkor a karok kölcsönösen a vállak vagy a hát köré
fonódnak. A fejek összeérnek, teljes a testkapcsolat. Az ölelés szoros, de
gyengéd. Ahogy a két fél lassan, könnyedén együtt lélegzik, arra a kölcsönös
érzésre összpontosítanak, mely egyikük szívéből a másikuk szíve felé – és fordítva
árad.
Ez az ölelés időhatárt nem ismer; hosszan eltarthat,
méghozzá úgy, hogy az ölelők körül mintha megszűnne létezni a világ. A
szívközpontú ölelés teljes, hosszantartó, csupa törődés, gyengédség, nyitottság
és nagylelkűség, támogatás és erő.
A szívközpontú ölelés el-és felismeri mindőnknek azt a
belső, középponti helyét, ahol – csak nyitottak legyünk rá!- a tiszta,
feltétlen szeretet fellehető.
A szívközpontú ölelés
helyénvaló, ha:
az ölelők réges-régi jó barátok, kettejük története megannyi
cikcakk ösvény;
ha az ölelők igen újdonatúj barátok, akiket valami megosztott,
közös élmény hozott össze, vele ugyanilyen érzelmi telitettség.
Te mikor
ölelkeztél valakivel ilyen szívközpontúan?”
Kathleen Keating: Ölelések kiskönyve
Te mikor
ölelkeztél valakivel ilyen szívközpontúan?”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)