és a hó hull, hull és még mindig hull

Amikor az ember nem tud aludni

ablakot nyít és fotóz éjjel 1 óra magasságában. A "helyzet" azóta csak fokozódott.....

Hó, táj, hangulat

A. Dezső Károly: Futó hangulat

Szél csapong.

Tél jajong.

Lélek itt

elbúsong.

Köd borong.

Csend szorong.

Agg idő

elbolyong

messzi

tájakon.

(Nézem  a fotókat, ezek, ha kinagyítjuk őket érvényesülnek igazán. Délelőtt a faluban enyhébb volt az idő, mint a városban. Bolhapiacozni akartunk, az inkább lompiac volt és nagyon hideg. Eljöttünk, aztán kezdett esni a hó. A falu, a táj ilyen lett 3 órás havazás után, mire elindultunk hazafelé. Hova felé?)

Macska és csokoládé

"Tarts egy macskát  a házban, és nem akar mást, mint kimenni megint. Tartsd a szabadban, és nyávog, hogy engedd be. Az emberek nem ennyire különbözők."
Joanne Harris

"Éveken át utaztam anyámmal, s megtanított arra, hogy az étel világútlevél. A nyelvi, kulturális, földrajzi korlátokra fittyet hányva  az étel átlép minden határt. Étellel kínálni valakit annyit tesz, mint baráti jobbot nyújtani, az étel elfogadásával bekerülhetsz a legzártabb közösségbe is."
Joanne Harris

.S ahonnan idéztem



 a nagy sikerű filmen is láthattuk az alapkönyvet, a Csokoládét. Aztán volt egy folytatás, egyszerűen semmire nem emlékszem abból a könyvből. (Mondtam is, akkor nagy élmény lehetett...) S most itt a 3. rész , ismét az eredeti helyszínen, s ha csokoládé korlátozott mennyiségben készül is, étel annál több (bár recepteket a könyv nem közöl), de a gondolkodásmód, a misztika ismét működik,  újabb kalandokkal,  némi bűnüggyel párosítva, s egy marokkói közösséggel fűszerezve. S ha már macskáról idéztem, ők sem maradhatnak ki...

Van bűnös?

Olvastam Tolsztoj könyvét, a Kreutzer-szonátát. Érdekes megfigyelni, de mondhatnám mai szemmel felháborító ahogy a nőkkel való viszonyról ír. No, hamar meg is született rá a válasz feleségétől, női szemmel. Most egy kötetben olvashatjuk.












     

S mellénk szegődik a szerencse, vagy a kiadói figyelem, s Szofja Tolsztajáról írt könyvet is olvashatjuk. Na, nem folyamatában, mert számomra a sok filozófikus rész időnként sok, de érdekelt a nőnek a sorsa, aki 13 gyereket szült az írónak, nevelte őket, gazdálkodott, a férj kiadója lett később, s tisztázta, időnként többször másolva gyöngybetűvel  írásait abban az időben mikor még nemhogy számítógépük, de írógépük sem volt. Számomra, akit időnként ledönt a gyengeség(betegség) döbbenetes, hogy volt ennyi mindenre energiája? A fizikai erő mellett a lelkierő sem kevés: küzdelem a férjjel, aki saját elképzelései szerint próbált élni, oda se neki család, megélhetés. Aki ennek hevében szórta, vagy próbálta szétosztani a család megélhetési forrásait. S ott voltak a gyerekek, a meghalók (az ő elgyászolásuk, lehet ezen többször túllépni?), az élők, a család összefogása, később a már felnőttek, felnövők terelgetése. Írhatnék most irodalomtörténeti beszámolót, nem az volt a szándékom, engem a nő, a feleség, az asszony érdekelt, most ebben az olvasásban.

 S nem elég a családi küzdelem, meg kell küzdenie azzal, aki a férjet befolyása alá veszi, szembefordítja a feleséggel, akit megpróbálnak kisemmizni, s évtizedeken keresztül rossz hírét kelteni, míg valaki, egy hölgy, irodalomtörténész nem veszi a fáradtságot, s írja meg az igazat, mintegy rehabilitálva ezt a számomra csodálatos asszonyt.

Egy elmaradt film

A kifli és levendula blogon kincset leltem, hogy az ő szavait idézzem. Ahogy a kommenteket olvasom vagyunk többen hasonlóan, akik számára nagy élmény a könyv. S én valahogy a filmről mindig lemaradtam, az, hogy a jutubon keressem, hát erre gondolhattam volna. Lényeg a lényeg, most sikerült megnéznem, s alighanem ismételni fogom.

Azért tettem fel ide is, hogy akik nem olvassák az ő, amúgy szenzációs blogját, hát most érdemes oda bekukkantani, s egy-két ragyogó barkácsötletért máskor is.

Te mikor...

„Sokak szerint a szívközpontú ölelés az ölelések legmagasabb rendű formája, és a hivatalos ölelésgyógyászok is úgy érzik, hogy csakugyan nagyhatású.

A szívközpontú ölelés az egymással szemközt állók nyílt szemkapcsolatával kezdődik. Akkor a karok kölcsönösen a vállak vagy a hát köré fonódnak. A fejek összeérnek, teljes a testkapcsolat. Az ölelés szoros, de gyengéd. Ahogy a két fél lassan, könnyedén együtt lélegzik, arra a kölcsönös érzésre összpontosítanak, mely egyikük szívéből a másikuk szíve felé – és fordítva árad.

Ez az ölelés időhatárt nem ismer; hosszan eltarthat, méghozzá úgy, hogy az ölelők körül mintha megszűnne létezni a világ. A szívközpontú ölelés teljes, hosszantartó, csupa törődés, gyengédség, nyitottság és nagylelkűség, támogatás és erő.

A szívközpontú ölelés el-és felismeri mindőnknek azt a belső, középponti helyét, ahol – csak nyitottak legyünk rá!- a tiszta, feltétlen szeretet fellehető.

A  szívközpontú ölelés helyénvaló, ha:

az ölelők réges-régi jó barátok, kettejük története megannyi cikcakk ösvény;

ha az ölelők igen  újdonatúj barátok, akiket valami megosztott, közös élmény hozott össze, vele ugyanilyen érzelmi telitettség.

Te mikor ölelkeztél valakivel ilyen szívközpontúan?”

Kathleen Keating: Ölelések kiskönyve

Te mikor ölelkeztél valakivel ilyen szívközpontúan?”