Itthon otthon vagyok, otthon itthon vagyok, akkor végül hol is vagyok? Két hét után tértem haza. Hova haza? Hol a haza?
Éjjel mozgalmas éjszakánk volt: macskaúr állandóan rajtam akart elaludni, nem győztem ledobálni magamról. Végül reggel mégis a hátamon alvó macskával ébredtem. Indultunk volna, közben kiugrott az ablakon, eltűnt. Aztán bejött, természetesen a fürdő ablakán, akkor nem tudtuk megfogni. Egyébként meglepően gyorsan megszokott kint, a házban.
Az újévi pezsgő kinyításra várva: Miért éppen ő várt rá? Miben reménykedett? Nem is értettem.
A porszívók is villámgyorsan megszokták a jelenlétét, (azért néha volt verekedés...), s a jelenlétéből adódó újabb tápanyagforrást, amit "porszívózni" lehetetett. Ilyen falánk állatokat nem láttam, pedig olyanok, mint a malacok. Tanulva a szülőktől a két porta közti kerekes kút fedelén tanyáznak, így mindkét élelemforrás belátható, villámsebesen megközelíthető. (Időnként a másik szomszéd kutyájának tálja is, Ha hagyja. Zsebi már nem hagyja, nem bántja őket, de bizony elzavarja a vörös népséget, végre a sarkára állt!)
Amúgy nálunk hétágra süt a nap, meg is fektetett délelőtt, régen voltam ilyen rosszul. Pedig főznöm kellett, végre valami semleges ételt, ami nem hústartalmú. Nem hüvelyes, nem nehéz..... Hiába visszafogott az ember főzés terén, az ünnepek mégis megviselik az emésztőrendszerét.
S akkor most irány a munkahely, lassan indulnom kell. Már két telefon ideért, hiába, ha fontos az ember! Fontos? Fenébe! Legfeljebb én intézek bizonyos dolgokat, hát emiatt megkerestek. Aztán mi lesz velünk? Ki tudja? Lehet bent már többet tudnak! Tudat alatt piszkál, bár a dolgok nélkülem dőlnek el. Azt is láttam, aki kapart, nagyon kapart, másnak kaparta ki. S ő ezt még nem is fogta fel. Akkor, előre 2013! Légy boldog, légy szép, légy harmónikus, légy gazdag,vidám légy, munkás légy! S mindenekelőtt egészséges!
