Délelőtt dolgoztam, kifeküdtem mire végeztünk. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Aztán nagy pihenés, s nekiduráltuk magukat a kerti bútor festésének. Úgy látom, s remélem is az idő kieste magát a napokban, mert szerdán olyan vihar volt, hogy zárt ablakon keresztül folyt be a víz az ablak alatt, s mire észrevettem a szoba közepére. Aztán másnap a kiterített szőnyeget áztatta el párszor, de mire kiértünk megszáradt, s az esővíz felfrissítette.
Szerdán a vihar előtti utolsó percekben hozták meg a kerti asztalt és székeket, a festés ránk várt. Szerencsére betettük a faházba, így az esőt megúszta. S így ma neki is állhattunk a festésnek. Első bútorfestésünk volt, a végére rájöttünk a csínjára. Majd a második átkenésnél kamatoztathatjuk a tapasztalatokat. Mit meg nem, tanul az ember!
Csak szegény segédfelügyelőnk, Zsebi maradt labdadobálás nélkül. Azért túlélte, igaz nagyon nehezen. Így csak a lábunk alatt volt, néha hozzánk bújva jelezte azért, ha nem is dolgozik, nem is labdázhat, de velünk érez. Kellett is, jól elfáradtunk!
