Oldalak

2012. május 19., szombat

Egy újszülőttnek

minden vicc új, s egy újsütetű kertésznek minden zöld fűszer szenzációt jelent, s alig várja, hogy kipróbálja. Én éppen bazsalikommal, kakukkfűvel és zsályával próbálkozom pizzán. Már alig várom az eredményt.



A kertben a kakukkfű nem akar nőni, nem értem miért. Ástam ki belőle előre a virágoskertbe, itt úgy tűnik beindul.

Tegnap kertünk "száműző" részében a csicsóka mellett felástunk egy darab földet. Ezt is gyomtalanítani kellett, "kirázni", de olyan volt a kezünkben mint  vaj. Kicsit sánta a hasonlat, de remélem érzékeltettem, amit akartam vele. Beletettük  a kicsírázott krumplit, ez amolyan botcsinálta krumpliültetés lenne. Mellé karó köré babot, s kukoricát, mert elől elkapta a fagy.



Érdekes, ahova a veteményes kertet tettük, kőkemény a föld, de öntözni közel van. 

 
A tegnapi ásás nehezen közelíthető a hepehupás kert miatt. (Elődeink ide töltötték ki, s borították be földdel az építési törmeléket, s eddig virágoskert volt náluk.) Viszont puha a föld, könnyű dolgozni vele..... S gondoltuk beborítjuk a kaszálás "eredményével". (Szalmabála helyett széna.) Közben beugrott, lehet, hogy a zöld fű jobb lett volna takarni. Tehát, még nem takartunk, csak vetettünk. (Azóta már olvastam, amit sejtettem, is, a szénában nem kívánatos magok élehetnek, tehát kell majd szalmabálát szereznünk.)



Nekem néha nagyon nehéz csinálni, hamar kifáradok, fáj mindenem, de nagyon élvezem. Vénségemre....

2012. május 18., péntek

Ahogy a természet...

... átveszi az uralmat a régi házak felett. Szükség van-e rá? Megmenthetők lettek volna? A maga nemében mindegyik szép ház volt, lett volna vagy lenne? Van, amelyiket könnyen rendbe is lehetne hozni!
És ez csak pár fotó azok közül, amelyeket jártamban-keltemben fényképeztem. Bevallom: néha a szívem szakadt meg!












2012. május 16., szerda

Nálatok?


Nálatok laknak-e állatok?  - "szimatolva a lábatok, hogy merre jártatok?" Rigó Béla verse került a kezembe, aztán fülembe csendült a zene. Eszembe jutottak a kutyák és a macskák körülöttünk. A szeretetéhes Zsebi, a falánk és sajnos madarász Hypo és Pif, aki étteremnek nézi az embert, vagy inkább csak jó szóra, simogatásra vágyik, ha hívom... S itthon Miska macskám, aki hétfőn, hogy hazajöttem nem győzött nekem dorombolni, s ha itthon vagyok le nem mászik rólam, mellőlem, az ölemből.

"Nálatok
 őrzik-e állatok
 az álmotok?"

2012. május 14., hétfő

Babák

Hallgatom a rádiót, Léb Zsuzsa babakészítőről szól a riport. Említi, hogy azok, akik a tv alapján vásárolnak gyerekeiknek babákat az ővére rá sem néznek, nekik fel sem tűnnek. Mások, egy másik vásárlói réteg már tudatosan keresi az egyedi, kézművesek által készített babákat.

Eszembe jut barátnőm esete néhány évvel ezelőtt tanítványával. Mondta neki: Katika, te olyan okos kislány vagy miért kell neked ilyen Barbie babákkal játszanod, olyan szép Götz babákat lehet kapni. (Akkor még ők számítottak érdekességnek, ritkaságnak.) Hetek múlva jött a kislány egy Götz babával, valamely verseny megnyerése utáni jutalomként kérte. Boldogan ölelte, mutatta.

Jó tíz éve Csíkszeredában kirándultunk. Gyűjtöttem a babákat, megakadt egy boltban a szemem a két leánykán, minden pénzem rájuk költöttem. Aztán pár éve a neten összefutottam valakivel, éppen az ő babáit vásároltam meg annak idején, András Katáét. Milyen kicsi a világ!

 

Pár éve Kapolcson egy babakészítő nekem külön varrt egy babát. Sajnos a nevét nem tudom, de székesfehérvári.

A menyem is vásárolt tőle - a lányának. Ő csak egyet kapott meg, még mindent a szájába tömött. Viszont a többit esténként átöltöztette az anyuka. A pici lány az ágyból sivalkodott értük....

Ő is kapolcsi szerzemény, Somogyi Kati babája.


S végül kettő a porcelánbabák közül:


A fiú a kisebbik fiamat formázza, ő találta nekem egy német bolhapiacon. S a lány arcán ott vannak a könnycseppek.


S akire mióta megláttam nagyon vágyom: Aranyhaj! Őt  Lázár Mónika szintén Csíkszeredáról alkotta meg. Jó szó ez erre? Inkább álmodta meg! Ha belépek a blogjára, s meglátom a babákat, királylányokat egyből elmosolyodik a lelkem!


S még annyit lehetne írni a babákról, múzeumokról, könyvekről, kiállításokról, s nem utolsó sorban Moskovszky Éváról, a híres babagyűjtőről, múzeumalapítóról..... s ennek ürügyén rólunk emberekről.

2012. május 13., vasárnap

Az élet rendje




Hypo nagyságos asszony harkályt ölt és evett. Azért ez nem volt ilyen egyszerű, hatalmas és fájdalmas sikolyra mentem ki az udvarra. A madár már a szájában volt, a feje, s szinte félig a madár is. Majd belefulladt ez a picike és girhes macska, de megette. Az utolsó képeken már csak tollak láthatók. Igaz, hogy fotóztam, de ki is borultam tőle. Ez az élet rendje - mondta a férjem.

A történethez tartozik, ő szomszéd cica, nálunk kosztos. Megszületett a padlásunkon az első kölyök - idén. Boldogan újságoltuk, jött a gazdája, elvitte. Mondta, úgy néztünk rá, mint a gyilkosra. A nagyságos asszony erre elköltözött tovább egy szomszéddal, onnan járt hozzánk (is) enni. Legközelebb már csak azt mesélték ott  viszont valami állat ette meg  a kölykeit, napokig szomorú volt miatta/miattuk.

A harkályt vajon ki vagy kik siratták?