Szívderítőnek

Napok óta állandóan, pontosabban sokszor vagyok rosszul. Szétszakadok, mintha az izmaimat szálanként tépnék ki belőlem, olyan érzésem van. Nem is jelentkezem, néha annak örülök, ha élek. Kerestem valami vidámítót, így kerültek ide  a napraforgók.

Erzsébet királyné

Talán Keszthelyen fotóztam ezt a stukkót, s ahogy néztem mintha Erzsébet királynőt, azaz Sisit ábrázolná? S ez akkor miért nem tűnt fel, vagy csak most felnagyítva tűnik fel?

Macskák

a "sziámi"

és a repülni készülő

Tavasz a kertben

"szent Erzsébet, András király lánya"

Magyarország szép nemes csillaga,
asszonyi rend tiszteletes tagja,
szent Erzsébet, András király lánya,
szent hitünknek gyümölcsös szép ága.

Dolgos kezét nagy munkára adja,
újjaival az orsót forgatja,
szegényeknek ajtaját megnyitja,
éhezőknek a kenyerét nyújtja.

 Gazdagságnak magas pompájában,
Él a lélek nagy szabadságában,
Uraságát Krisztusért elhagyja,
Mint hívságot, lábával tapodja.

Asszonyoknak te vagy tanítója,
özvegyeknek bölcs útmutatója,
leányoknak jó példaadója,
mint legyenek kincsek megtartója

 Üdvözlégy hát, országunknak éke,
őseinknek szép és drága dísze,
hadd kövessünk téged életünkkel,
veled együtt éljünk Istenünkkel.

Kájoni János: Cantionale Catholicum

Tudom a régiek közül oly sokan kerültek pénzekre, stb. Mégis engem nagyon zavar, ami zavar....

Kert-tervek

A  hétvége dolgosan telt (volna), de a frontok ismét tették a dolgukat.(Ma sikerült úgy kidőlnöm, még ebédfőzéshez sem volt erőm. Csak mostanában kicsit sok ez a kidőlés. Igaz, jó óra pihenés után ahogy mondani szoktam magamhoz térek, de akkor is. Amíg fog, nagyon fog.) Ásást terveztünk, ennek ma délelőtt neki is kezdtünk, közben rájöttünk jobb kijelölni azt az egyenest. Ebben segítség is akadt,

 s ezzel el is akadt a munka. Olyan hideg szél érkezett, hogy hagytuk a többnapos ünnepre.

 Azért  a tegnapi nap nem telt hiába: kaptunk aranyeső hajtásokat vagy szakszerűen dugványokat?, ezeket elástuk, levágtuk a nád száraz szárát, kiültettük a Primula palántákat, s melléjük  átültettük a belépő közepéről valami törpe liliomféle gumóit, hogy ne tapossuk le állandóan. Sajnos a nevét nem tudom, nem találom, pedig egyszer már sikerült beazonosítanom. Hiába, még tanulnom kell. Közben némi fénykört vontam a palánták köré, mert valamit félreértettem a kiültetésük körül, s ha már kitettük őket, hagytuk is, rábízva jövőjüket a természetre. 3 társuk cserépben az ablakok dísze lett. Majd kiderül, melyikük is járt jobban?

Közben elkészültek a  virágágyások tervei, vettünk, tavaly gyűjtöttünk magokat. Canna hagymákat hozott a férjem, ezt ideiglenesen le is tettem földbe, virágládába. Tegnap vettünk levendula palántákat, ezeket elültettem cserepekbe, majd kiderül mire is megyünk egymással. Délután felfedeztem egy tihanyi lehetőséget szabadon nevelt palántákkal, várom a választ. Megőrülök a levenduláért. Talán, mert sok a gyapjú holmink, s hozták magukkal a molyokat, vagy nem is hozták rájuk találtak e számomra végtelenül "kedves" lények? Most itt a lehetőség  a "molyellenség" előállítására, na és ami szépet még adhat ez a növény, azt ki kell majd használnunk.

S a földből sorra törnek elő a krókusz és a tulipán hajtásai. Sajnos virágnak még nyoma sincs. S még én aggódtam jó hete, hogy lemaradok valamiről... Azért remélem, hogy amik most elmaradtak a hosszú hétvégén bepótoljuk!

Szeretet

Néhai póttanáromtól kaptam ezeket az idézeteket. Vele kb. 40 év után találkoztam ismét. Jó volt látni ahogy körülveszik és Ő együtt örül a régi tanítványaival. Megosztom veletek:

Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz.

Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol.

Kahlil Gibran

Vannak, kik keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik.

És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.

Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő ládájuk sohasem üres.

Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.

Kahlil Gibran

Gyakorta mondjátok: "Adnék én, de csak annak, aki megérdemli".

Gyümölcsös kertedben a fák, legelődön a jószágok nem mondják ezt.

Ők azért adnak, hogy élhessenek, mert megtartani annyi, mint elveszíteni.

Kahlil Gibran