Az elmúlt hetet a HÁZunkban töltöttük, próbáltuk pótolni a pótolnivalókat, befejezni a befejezni valókat, s tervezgettünk. Nézegetjük a kertészeti könyveket, keressük a lehetőségeket a változtatásra, avagy éppen a hozzánk igazításra, most éppen a kertben talált téglákból utat próbáltunk csinálni, azaz elképzelni a hátsó, vagyis a kutyás kert felé. Íme útvariációk:
A virágpompa elődeinket dicséri. Ahogy kilépünk az ajtón balra kövirózsák szegélyezik az utat, előttük tavaly büdöske nyílt. Gondoltam felásom a helyüket, vettem szarkaláb- és más virágmagot, elolvastam az utasítást, elvettettem, megszórtam egy kis zacskós fekete földdel. A nagy NAGYKERTész arra nem gondolt, ezeket folyamatosan locsolni is kellene, mint azóta rájöttem az összes kertészeti szakkönyv vagy inkább apám figyelmeztetése után? Hát erre módunk nincs, nem volt, egyetlen mag sem kelt ki. Azaz 20 cm-ként megjelentek valami hajtások. Viszont kezdtek számomra gyanúsak lenni. Nem véletlenül gyomok a javából? (Beazonosítattam a szomszédunkkal, mégse dajkáljunk feleslegesen gyomot...) Hát gyomok voltak! (Nem hiába töltöttem hónapokat gyermekkoromban a nagyanyám mellett.Azért erre-arra emlékezik az ember évtizedek távlatából, csak ő éppen nem kertészkedett.)
Számomra megfoghatatlannak tűnik az egész. Virágegyüttélések, vetés, visszavágás, úgy érzem "megesz" - egyenlőre. (A szegélyeken stb. törje csak emberem a fejét!) Nos, akkor elmesélem a minapi nagy veteményezésemet. Apámtól kaptam magokat, a kedvenc virágaimból. Ablakba felraktam, aztán ástam, sort húztam, fordulok, magok sehol - elfújta a szél. Ennyit a botcsinálta kertészről!! Nem elég, hogy elfújta, de a kettőből éppen a kedvenc virágom magjait!! A másiké megmaradt, el is vetettem annak rendje-módja szerint. Vetni már tudok, azt nagyon tudok... Amit elvetettem azt meg kikaparták a macskák! Hogy éppen miért ott kellett nekik, s mit kaparniuk?! Nem is értettem.
