Az afgán származású, Angliában élt író Casablancában vesz egy házat, amelyet felújít. Első könyve a felújításról, az ott megismert világról szól. S íme itt az újabb könyv: a szerző édesapja is nagy mesélő volt, s fia, mintegy folytatva az apai örökséget Marokkóban letelepedve indul el saját meséjének megtalálására. Érdekes módon nem az újgazdagok világában keres, régi, lepusztult kávézók, cipészműhelyek, ódon házak , s a sivatag útjának állomásai. A véletlen(?) mindig elé sodor valakit, aki újabb mesével gazdagítja. Az Ezeregyéjszaka meséit, s számtalan mesét (Naszredin Hodzsa történeteit, odavaló névalakján keresztül) ismerünk meg a könyv olvasása közben, miközben eleget elmélkedik a szerző a mesékről, mesélésről. S mellékesen élik babonával tehelt mindennapi életüket egy szegény negyed közepén álló házukban. Aki szereti meséket, a mesélést, kicsit mögé akar ezeknek nézni, feltétlen ajánlom elolvasásra. (A bloggerina megjegyzése: sajnos szavakkal nem tudom kifejezni micsoda hullámokat vetett bennem a könyv, élveztem minden szavát, mert bár egy arab világról ír, a mesék közösek, hatásuk szintén, bennem is hullámzott a történet. Ez az a könyv, amit érdemes többször elolvasni, benne és vele élni. S, ha lesz elég időm kiírom a sok kicédulázott gondolatát. Az előbb csak egyet hoztam az is csak egy kavicsról szólt. Egy jelentéktelen(?) kavicsról.)
