A kastély

Tegnap délután pólóban gyűjtöttem a leveleket, aztán éjszaka a szél majd letépte a zsalukat az ablakokról, eső is esett mellé. Ma délelőtt hódarát fújt a szél, aztán kisütött a nap. Most komor arcát mutatja az időjárás. Ember legyen  a talpán, aki ezt jól elviseli  - írtam Annamarinak, idemásolom, mert ez a helyzet. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a tegnapi levél eltakarítást az éjszakai szél többszörös felhozatallal pótolta!

Készítettünk egy kastélyt a macskanépnek, nálunk nincs pince, a padlás nyitott, nem mindig vagyunk itt, legyen hova behúzódniuk! A matricákat majd levakarom (ez is mutatja, valaha gyermekeknél teljesített szolgálatot), s azóta függöny is került rá, belülről, esőmentesítő.  Ehhez képest Pif nagyságos úr este a kosárban feküdt, a kastélyba nem mertem benyúlni, nehogy megzavarjam az esetleg bentlakókat/bent alvókat. Szakadt az eső. Ki tudja hol voltak? Ma délelőtt beraktam őket, arra fél másodpercre, amíg beraktam őket. Vagy majd az idő úr lesz, s rájönnek hol is van a legjobb helyük?

 Apa és fia. Néha megrágja a fülét, s néha a tányér fölött odacsap nekik. Az anyjuk állandóan morog rájuk, elzavarja őket a tányértól. No, nem úgy néznek ki, mint akiknek azért még emellett sem jut enni....

S íme a kastély, még egy korábbi állapotában, de a lényeg látható. Nálunk minden bújható macskaalkalmatosság e dicső szóval  emlegetett, legyen papírdobozból készült bungi, emeletes  macskajátszóház (már macskaúrnak az erkélyen).