Ketten elmentek,

megsirattam őket. Az anyjuk egy darabig kísérte az autót, aztán bent az udvarban étellel megvigasztalódott. S még itt maradt a vörös Mózsi és Bársony, a legszebb. Elvitték Okulát és Kormost, egy helyre kerülnek a Balaton mellé. S majd kertbe, ez megnyugató. Kormost nehéz volt befogni, vagdalkozott a hálóban is, de a hordozóban már enni kezdett.

Nagyra nőjetek, sokáig éljetek Kormos és Okula!

 

 

 

Látjátok, amit én láttam?Kíváncsi vagyok, ki veszi észre?  Tegnap végre nagy égzengés kíséretében eleredt az eső, s esett  4 órán keresztül, tele lett a gyűjtő hordó át is kellett mernem, esőben.  A kert fellélegzett, s most elmondható, hogy esett az eső.  Esett. Nagyon, nagyon kellett. Még annál is jobban. A népség, nem is értem hova húzódott be, mert ott volt nekik az esőmenetesített hordozó. Hát ott nem voltak, de reggelre a lábtörlőn aludtak. Igaz mellette "megágyaztam" nekik egy ládába, oda sem feküdtek be. Ki érti a macskalelket?