Zsebi diózik. Ezeket meg az égetőn találtuk. Tavaly is nőttek hasonlók, még méretben is, a komposzton. Asztaldíszek lettek.
Cirnyó úrfi, aki hazatért.
Bejött a front, s állítólag napkitörés is volt. Tegnap de. ügyeket intéztünk, elhagytam a kulcsccsomóm. Volt egy tippem, hogy amikor az első helyen kiszálltam az autóból ott ejthettem el. Kétszer néztük meg, nem volt ott. Akkor már -szó szerint- nem voltam normális a kimerültségtől, a fáradtságtól, a reggelhez képest meleg időtől. Du. megkértem a fiam járjon be pár helyet, hátha leadták. A legelső hely melletti iskola portáján adták le. Szerencsésen végződött, sok utánjárástól, kiadástól kíméltük meg vele magunkat.
Este ki-kiállunk az ajtóba, pár napja különösen tiszta volt az égbolt. Ahogy a dombon tovasuhannak az autók már ismerős hangok. Viszont volt valami furcsa, mire rájöttünk: szarvasok bőgnek a közeli, falu fölötti erdőkben. Még sosem hallottuk. Aztán kezdődött a motozás, a kutyánál. Ő a faházban alszik, a kutyházat ritkán használja. Viszont egerek vannak ott, körülötte, néha esténként halljuk ahogy pöröl velük. (Nappal meg Lájbinak őrjöng a féltékenységtől. Hisztis öreglány. Szó szerint. Pedig szeretjük, odafigyelünk rá, s mégis.) Szóval sötétség, kutyaház, motozás, megyek megnézem. Ki sertepertél ott? No, ki? Mózsink. Egerészett, ő nem fél a kutyáktól, amilyen kicsi, úgy száll velük szembe, míg meg nem unják...
