Változások, búcsúzások, kert

Előtte-utána

  

  

Ezek még csak előtte fotók. A fenyők távoztával kétségtelen fény került ebbe a részbe, a diófa éppen eleget árnyékol a másik oldalon. Azért a szívem kicsit fáj értük. S milyen az ember! Előttük volt a szárítóállványunk , s alattuk állt apám padja. Ahogy húzkodtuk a levágott ágakat ráterítettem egy bokorra, hogy védjük, s persze a szárítót is új helyre vittük. Teregetek tegnap, nyúlok a "padhoz, amire mindig lettem a lavórt ilyenkor" s ott volt!!!!  Véletlen vagy összetartoznak, s az ember önkéntelenül is odatette? 

Aztán, ha már a szomszédok kérésére gyilkoltattunk, sort keríténk a saját örömre "pusztításra" is.  A kert végén u alakban tuják vannak, itt a rövidebb szárra (a fűzfa mögött balra) szabadítottam rá az embert. Funkciója nem volt, árnyékolt, mögötte nedves  a talaj, mohásodott már, nem tudott kiszáradni, akkor menjen. (Bokros kert az álmom, amiket beültettünk még a napfény sem jutott el hozzájuk, miattuk.)  Aztán mikor vágni kezdte őket, akkor derült ki a zöld lombozat csak álca, mögöttük minden száraz, lombtalan... félhalott...  Viszont az amúgy is keskeny kert kert egyszerre csak tágulni kezdett!!!

 

 A tuják távoztával ez a látvány eltűnik. Tavalyi fotó... (Takarni viszont ott van a vadszőlő.)

S mikor lesz itt rend? Szép rendezett kert?