Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvajánló kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvajánló kert. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 21., hétfő

Pillanatképek











 


 

A mai napon"halálra dolgoztam" magam, dolgoztuk magunkat. A tuják alját takarítottuk ki, a gyökerek még bent vannak, ahogy a tujákat sem vitték még el. Hurrá!

A kerítés mentén, több helyre, ahol takarni szeretnénk borostyánokat ültettem el, remélem megmaradnak, szépre és dúsra nőnek. A tuskókiszedés hátra van, s közben megtervezhetem a bokrok átültetését. Minden rosszban van jó, hát nálunk tényleg elmondható:
szellős lett a kert

már látom, mik kerültek rossz helyre, azaz, ha nőnek, terjeszkednek milyen takarások, egymásra növések lennének, most megoldódnak ezek a gondok

teret kap egy-két bokor, mert rossz helyre lett ültetve, sőt még átültetve is. (Közben tanul az ember, a saját kárán, miközben szerez újabb ismereteket is.)

talán a rózsakapunak is helyet találunk az új, tágas kertünkben.

Míg távol voltam az uram körberagasztotta, azaz felragasztotta a szegélyléceket a folyosón. Itt a  gond az volt, hogy ezek vagy 10 centi magasak, s a fal girbegurba, azaz sehol nem egyenes. A házban mivel tömés, semmi nem egyenes, semmi. Az OtthonKommandó bloggere olyan fotókat mutatott az ő házukról, hogy kitámasztották, stb., hogy megmaradjanak a lécek a falon. Megmondom féltem,  féltünk, mi is lesz nálunk, de sikerült. Jól súgtak a ragasztáshoz.

S mikor már úgy jöttem be délután, ha leülök nem tudok felállni sem, kaptam a könyvemet, s belemerültem. Mai, női, izgalmas, s jól is ír a szerző. S ha már hetek óta Párizsban járok (olvasmányaimban) most is sikerült odajutnom, bár ez esetben inkább csak helyszín.


S mi vár rám holnap?  Mi várhat az emberre egy hét után? Elég... Türelemre intem magam. Majd szép lassan, ha eddig ráért, jönnek majd a hideg napok is.

Amikor "elveszett" a bloglistám, elvesztek kedves blogok is, amiket követtem. A nagy kedvencem, (azt hiszem) skandináv blog volt, több gyerekes család, talán művészek a szülők. Olyan bensőséges hangulat jött le a fotókról mindig. A karácsonyi fotóik túltettek bármely nyugati lakber folyóirat fotóin. Nem a berendezés, tálalás, hanem a családi összetartozás melegsége, egymás iránti szeretetük. Többet adott nekem minden látványnál. Nem ismerős valakinek a leírás alapján?