Volt kolléganőm, nevezzük Mariskának hoz nekem sokszor könyveket. Vannak köztük, amiket én kérek, vannak, amiket ő hoz magának (és népes rokonságának, barátainak és ismerőseinek). Aztán megy a körbeolvasás.Vannak, amiket csak egy-egy ember olvas el, vannak amik körbejárnak. S nem csak, hogy körbejárnak de tetszenek vagy nem tetszenek. Aztán az egész könyvmozgás középpontjában áll Mariska. Neki mondjuk el tetszésünket és nemtetszésünket, véleményeinket, vele vitatjuk meg a kiváltott gondolatokat, fájdalmakat, óhajokat és sóhajokat. Nagyon tetszik, ahogy vezényli népes olvasóseregletét, megjegyzi ki és mit mondott, aztán ha előadjuk a mi tapasztalatainkat, szembesít a másokéval, a sajátjáéval, s jókat vitatkozunk. Egyetlen feneség van az egészben, hogy gyakorlatilag nem is ismerjük egymást, azaz én már egy valakit megismertem. Tehát egyetlen véleményt már tudok személyhez kötni. Mindig mondom Mariskának kellene egy könyvklubot alapítanunk, összegyűlnénk, megbeszélhetnénk, s az időnket is jól eltölthetnénk. Ő mindig hárít, nem és nem. Pedig olyan jó gondolatai vannak. Úgy összefoghatná az egészet. Addig marad a könyv, a könyvből készült film. Hátha a mi köreinkben is valóra válik egyszer: a Mariska könyvklub.
