Az ember helye

A következő tíz napom nagyon sűrű lesz. Itthon van a fiam Hollandiából, főzni "kell" itthoni ízeket. Csütörtökön utazom a családhoz, majd tovább két nap múlva másik fiamékhoz: keresztelőre. Ide sütik készülnek. S nekem egy egészségem van, meglehetősen rozoga, ki is dőltem ma ismét délelőtt, aztán félóra pihenés , s mint a főnix életre keltem.

Aztán egy kis bekukk a blogokra, s gondolkodom, miért is kerülünk arra a településre, ahol a házunk van, lesz-e ott feladata az embernek vagy csak ott lakik? Bár, amilyen nyughatatlan vagyok, biztos rám akadnak. Két hete az eM csoportban megjelent egy hölgy, kapkodtam a levegő után: a falunkból. Mondták is a többiek neki (akik a házról való első álmodozásaimnak, majd a rátalálásnak is azonnali megtudói voltak), hogy én is oda  készülök költözni. (Megjegyzem, egyenlőre féllábbal, aztán, ha a körülmények alakulnak teljes jogú lakosként.) Viszont a megörökölt kutyuska és cica igényli a gondoskodást, úgyhogy többször meg kell ott fordulnom. Ezért is örültünk, mentünk bele a tavaszi költözésbe - indítsuk ott az évet, éljük át a házzal, a kerttel, aztán nekiállhatunk tervezni, alakítgatni - majd jövőre. Minden esetre a holland tulipánhagymák, a krókuszok az erkélyen és cserépben várják a költözést, új helyük, reméljük végleges helyük megtalálását.