S éppen a diófát, akkor még nem gondolva mekkora fájdalom lesz nézni e fotót. A szomszédunk ismét legyilkolta, amputálta, megcsonkította. Mert hullik a levele, behullik a virágoskertbe, stb. Mikor szólt mondtam neki a két évvel ezelőtti csonkítás után is befordult éppen ez az ág, akkor két év múlva ismét vágod? Mert ismét befordul majd, hogy kiegyenlítsen, megfigyeltük. Erre nem szólt semmit, asszony kiadta az utasítást. Van itt még egy bibi, ezekkel a csonkításokkal elvették tőlünk a kiülőnk élvezésének örömét. Mikor kikövezte a férjem itt ebédeltünk amikor az időjárás engedte évekig. A múltkori csonkítás elvette a kedvünket, az árnyékot ami lehetővé tette a déli ebédeket, az árnyék azóta csonka volt, most már nem lesz. Nem számít, csak ne hulljanak a virágágyásba ősszel pár hétig a levelek. Amúgy nagy kert-és növényszeretők. Jó emberek.
Ezek meg mire várnak? Ezek a pici népek?
Az (el)osonó "ül hosszú, méla lesben". Aztán...
odébb ül le, s míg én félrenéztem ő félrelépett, vagy inkább lelépett,
majd már csak a hátsóját láttuk. Oly jó lenne tudni kinél és hol jár, mit csinál, hol alszik?
