"Az országban egyedülálló temetkezési
szokás emlékét őrzik az őrségi temetők. Az egyre modernebb sírok között -
Kercaszomoron, Bajánsenyén, Velemérben és még néhány őrségi településen
- látható még egy-egy sökfa, melyeket egykor református halottaknak
állítottak itt, a nyugati határvidéken. Ahogy a holtak emléke egyre
halványul, a sökfák is fokozatosan elkorhadnak, s a református fejfákból
15-20 év múlva talán egy sem marad. Az egyszerű fejfák ma már
legfeljebb turistalátványosságot jelentenek, a szokás végleg kihalt ezen
a vidéken.
A sökfa ma már ritkán használt elnevezés
az Őrség falvaiban. Sökfát a református elhunytaknak állítottak. A
katolikus és az evangélikus halottak sírjára kereszt vagy fedeles
kereszt került. A sökfa (sőkfa, sőgfa) a süvegfa helyi tájnyelvi
formája. A kifejezés eredetére utalhat, hogy a fedetlen fővel,
hajadonfőtt járó emberre ritkán még ma is azt mondják, sőgetlen, azaz
süvegetlen.
Az Őrségi fejfák egyszerűek, a feliratokon kívül sokszor semmiféle díszítményt nem találunk. Anyaguk általában tölgyfa, ritkán bükk, szegények esetében helyenként fenyő. Magasságuk állításkor 100- 160 centiméter között van. Amikor a földbe ásott része elkorhadt, a megmaradt fejfát lejjebb ásták.
Kercaszomoron, Bajánsenyén, Veleméren és Őriszentpéteren látható a temetőkben sökfa."
Az Őrségi fejfák egyszerűek, a feliratokon kívül sokszor semmiféle díszítményt nem találunk. Anyaguk általában tölgyfa, ritkán bükk, szegények esetében helyenként fenyő. Magasságuk állításkor 100- 160 centiméter között van. Amikor a földbe ásott része elkorhadt, a megmaradt fejfát lejjebb ásták.
Kercaszomoron, Bajánsenyén, Veleméren és Őriszentpéteren látható a temetőkben sökfa."
Hazafelé Márokföldön álltunk meg fotózni. Nagyítottam, hogy a feliratok olvashatók legyenek... S a velemériek régebbi fotóim.
és Velemérben