Aztán ebéd után némi pihenés, s ismét nekiugrottam. Helyzet ismétlődött, de már van látszatja a munkánknak. Csak az eső nem jön megáztatni a kőkemény földet.
Szóval: az utunk kalandos volt. Útiterv volt, de tavaly minden templom gyakorlatilag nyitva volt, tehát előre nem telefonálgattam, nem is írtam fel telefonszámokat. Már a kulcsos nénikét vagy lelkészekét. Hiba volt. (Viszont úgy tervezni nem lehet, hogy Tarnaszentmárián pl. vasárnap tartják zárva a templomot, Bélapátfalván hétfőn. Te pont akkor jársz ott.) Eldugott falvakban előkeríteni kulcsot, mikor a madár is csak körbenézni jár oda, nehéz. Főleg szakadó esőben. Már tudtuk, hamar rájöttünk: új település, irány a bolt, kinél van a kulcs, hol lakik, ne kelljen már esetleg valahonnan visszajönni érte. Innen és onnan, domboldalról, temetőből, stb. S voltak találkozások nagyon kedves nénikkel és bácsikkal, ha közülük valaki a templomot is bemutatta már megbeszélhettük velük a szellemi eredeteket is. Tanultak a látogatóktól!!! Volt köztük olyan is, akinek édesapja a városomban, annak egy kerületében született. Kicsi a világ. Ezek szívbéli emlékek.
Aztán jött Murphy úr is. Volt egy szállás, ahol a házigazda rosszul írta fel a foglalásunkat. Sebaj, szerzett nekünk szállodai szobát. Egy éjszakára "urak" lettünk, mert igyekeztünk falusi vendéglátóhelyeket keresni. Nekünk az az igazi. Majd mutatok fotót, megértitek miért is.
S indultunk Feldebrőről, s utolsó helyünk Pácin volt. Hosszú, sok helyen jártunk, s rengeteg a látnivaló. Szelektálni kellett. Cél: középkori templomok, s némi festett református templomok is. (Találkoztunk házaspárral,ők lepkéket keresgettek erdőkben, a templomot mellékesen néztek meg. Kinek a pap, kinek a papné.) S meglehetősen kisebbségi vidékeken jártunk, egyik képviselőnk úgy fogalmazta meg" a szociális beilleszkedés szabályit most elsajátító"-k. Soha semmi gondunk nem volt, útbaigazítottak, ha kértük. (Arra van Olaszliszka, s az uram kijelentette, oda nem megyünk!) Hát jártunk másutt...
Következő állomásunk Kisnána volt. A várban a templomnak csak a felújított falmaradványai láthatók, de kronoszkóp segítségével elképzelhettük, milyen is volt e falak közt, s a várban az élet valamikor. Sőt 3D-ben vártörténeti filmet is nézhettünk, hogy teljes legyen az élmény.
A várkápolna négyzetalaprajzú, a felsőbb szinteken a nyolcszögletű torony mérműves ablakokkal
díszített.
A síremlékek a várban lettek kiállítva, s részletek a kőtárból, mintha Vértesszentkereszten jártunk volna. Már a bemutatás miatt is.
S végül megnéztük a tájházat is.
S az sem mellékes, hogy van egy cukrászda a bejárattal szemben. Ilyen finom, ismeretlen süteményt régen ettem, mint ott. (Ki borban, más sörben utazik, én cukrászsüteményben.)
