Elköszönő

 Elköszönök az ősztől, mert nagyon vetkőznek a fák, bokrok. Amik még zöldben voltak lassan sárgulnak, barnulnak, már elbordultak, s hullanak egyre a földre. Nekem az ősz ezernyi csodát ad. S még vannak kitartóan virágzók, mint a harangvirág, felállva, büszkén, mert eddig elfeküdt. S mellette megjelent egyetlen télijázmin virágocska. Eltévedt? Ami felesleges égetik a kertekben, de már a földön kint van a trágya az eljövendő termés táplálója. S reggelente, ha végigmegyek a kerten vizes növények, virágok, bokrok fogadnak.

 

 

 

 S íme a kertek alja, szerettem a zöld sárgába váltását. Még vannak lombok, s gondolom mire hazaérek már lehullanak. Ez volt az őszünk. Szerettem. (Majd jövök.)