Ma a szeptemberi reggel éles fényekkel fogadott. S őket is.
Meglepetés éppen a szobában, pontosabban a hálónkban is adódott, amikor valamelyik nap bementem, s valami vörös folt villant az ágyon. Tényleg vörös volt. Kérdés: mikor osont be oda?
S esténként, amikor lefekszem, annyi beírnivaló forog az agyamban. Tollat kellene ragadni, leírni, mert reggelre kelve mind tovaszáll. Ahogy tovaszállt a meleg, a kánikula, s jött a frissülés, némi vezéráldozattal. Értsd: frontok.
Közben jártunk egy faluvégi házban, este indultunk, hirtelen felindulásból. Régi ismerősöké, ahogy néztem műholdon a település valami külső területe lehetett, annak is a vége. Ritkán lakják az amúgy mindennel felszerelt házat, tisztára romantikus a környezet, a fák is jól benőtték vagy inkább körülnőtték magányukban. Az öregek nem jönnek, vagy már ritkán jönnek, a fiatalokat nem érdekli. Talán eladásra is kerül. Ilyenkor mindig megsajdul a szívem. Mennyi pénzt, energiát belefektettek míg élhetővé, lakhatóvá tették, az akkor már tíz éve üresen álló épületet. (Ez egy zárójeles megjegyzés. Mivel "szociális indíttatásból kiürítették korábban az épületet", rendőrségre bevezetett őrzést alkalmaznak. A vezetékek ház hosszan lógnak a plafon alatt. Eleinte csak rácsodálkoztam, aztán másnapra esett le, mi volt a gondom, ezeket a vezetékeket valami tokok alá illett volna elrejteni. Csekély hétszázezer forintért. Ennyire igényes munkát végeznek az őrző-védők, jelen esetben a rendőrség?)
Közben befejeztem a könyvemet is.
Az emberek fanatizálása, egymásra uszítása, egymás ellen kijátszása? S mindez egy eszme nevében? Persze ez csak egy szelete a könyvek történetének. Az Inkarnációkat azoknak (is) tudom ajánlani, akik a misztikus irodalmat is szeretik.
S még volt egy nagy elmerülésem a hét utolsó napjaiban.
Mire is jó a hidegfront, ha az ember fekvésre kényszerített?! Viszont a távoli könyvtárból érkezett könyv kölcsönzési határideje is behatárolta az olvasást. Andrássyak, Betlér, Krasznahorka. Történelem, egy nagy család története, műgyűjtés, mi maradt meg az utókornak, s ez hogyan látható? Miről beszélünk, mit mondunk a látogatóknak, mit, melyik szélnek a fújásakor? Mit jelent, ha egy megszállott és érző, értő vezető kerül egy intézmény élére? Milyen csodákra képes? No, nem minden volt a könyvben, kellett kutakodni a neten is, rákérdezni egyes bejegyzések íróira, hogy akkor hogy is volt ez és az? Azóta kicsit tisztábban látok. Mondjuk a fejem most is zsizseg a hirtelen rámzúduló személyektől, nevektől, életektől. Nem vagyok a történész, akik ezekben úgy nagyjából képben vannak, ha nem is ilyen mélységig.
S ha már az arisztokrácia életében kalandozunk, hadd ajánljak egy könyvet még. Nagyon régi olvasmányom, rácsodálkozásom. Mi még úgy nőttünk fel, hogy a letűnt korszak embereit szidni kellett. Hogy ők mások voltak, másként és felelősen gondolkodtak, s egy új világgal ebből a könyvből ismerkedtem meg. "Megkérdeztük anyánkat és ő röviden elmagyarázta nekünk, hogy egyes családok hogyan, mi okból kaptak címet, rangot, és hogy ebben nekünk semmi érdemünk. Csak kötelességünk van: hogy méltóak legyünk a nevünk, címünk viselésére." - e sorokat a könyvajánlóhoz írt hozzászólások közül vettem ki, de ezek a szavak a könyv olvasásakor bennem is megmaradtak, örökre.(A vastagon szedettekben erre utaltam, de akkor még nem gondoltam, hogy a sorok elém is kerülnek.)
