Viszont lettek helyettük egerek, miattuk pedig Zsebi folyamatos ásásban van, mi pedig temetünk. Pontosabban tömünk, betömünk, s betemetünk. Áldozatává vált az ún. ásás ellen emelt bástya, a faház alá többször beásott, a paliszádot is aláásta már.
S szomszéd kerít. Kerítenek a vők, kerít a gazda, kipakoltatott a kis ház (jajgat a szomszédasszony: itt fűtünk télen a kutyának!). Mert új kutya van kilátásban, fajtiszta, amúgy, kotorékeb. No, már látom a jövőt. Jobbról ás az új kutya, balról ás Zsebi (nemük ellenkező) , jól ellesznek. Egyszer csak találkoznak majd valahol. (Eddig egy kóbor tacskó vőlegényünk akadt, 7 év után. Az is beásta magát, győztük a kerítést kicövekelni.) S amikor nem ás, jönnek az unokák, az ő szórakoztatásukra kerül ide, melléktevékenysége lesz a házőrzés. Meglátjuk. Vagy halljuk inkább? Kiderül. Zsebi biztosan örül majd, nem lesz egyedüli kutya, lehet haverkodni.....
Macska is került, eddig a szomszédba, beszoktatósként. Nappal itt, éjszaka otthon. Aranyos, nyugodt, ölben nevelkedett. Egy a gond, aki idehozza sokat nincs itthon, a szülő nem érti, akkor minek, ha itt hagyja. Aki idehozza, szerinte falusi házhoz kellenek állatok. Majd jönnek a mieinkek, jól ellesznek együtt, kezdődik a vonulás, a körbe táplálkozás a két porta közt. S remélem az egerek gondja is megnyugtatóan rendeződik. Vagy nem???????????
