felfrissült ember és kutya. Döbbenetes. Energikus lettem, élénk, kapok levegőt. Csak szegény kutya lihegett a rövidke sétán. Az ő évszaka a hideg évszak, akkor magához tér, él.
Délelőtt elmentünk szórólapozni, azaz vittem magammal a kutyát, mert rövid az utca. Csak azzal nem számoltam, hogy partos, s a házakhoz felfelé kellett menni, s vinni őt is magammal. Vagyis sétáltató aggyal indultam útnak.
Nem is lett volna baj, ha az "élő fába is belekötő háznál" a 7-9 éves gyerek nem áll neki kioktatni, hogy erre nem sétálhatok kutyával. Rácsodálkoztam, hogy már te is ilyen hangnemben beszélsz.?! Még ki sem mondtam ordít, fenyeget a nagymama az udvarból, hogy feljelent a rendőrségen. Hogyan neveljünk összeférhetetlen gyermeket? Mit hozott magával ez a nagymama, hogy ezt adja tovább az unokájának? Amúgy orvosi asszisztensként dolgozott, szegény betegek.
Hetekkel ezelőtt jártunk arra, a kapu nyitva, kutyájuk kint az utcán. Már találkoztunk vele, kint korábban. Nem féltettem Megit, s magamat sem. Fut a gyerek ki a kutyáért, jajj, nem történt semmi bajod? Tőlem vagy az én kistermetű kutyámtól féltette a vizslájukat?
Szóval, úgy felhúztam magam vagy inkább a sérült emésztőrendszerem rögtön bekapcsolt, de hova menjek? Akihez becsengettem a kutyájuk szétszedte volna Megit. Aztán egy ismerősnél kötöttem ki, sürgetve odáig a hetek után végre új útvonalon sétáló kutyát. Pedig imádta, a végre új irányt.
Happy and nincs? De lesz. Velem jön valaki az önkormányzat jegyzőjéhez, s másvalaki, akit hivatalos mínőségében ordíbáltak meg a polgármesterhez készül. Hátha elindul valami, mert egy calád nem tarthat rettegésben egy környezetet, s az a szegény kislány...
Lényeg, fiatal korunkban nem értettük az öregeket, amikor az emésztés volt számukra a téma, a fő téma. Lassan belesétál az ember a helyzetbe, s tapasztalja milyen gondokkal is jár. Amikor a város összes boltjának, stb. lehetőségeit már ismered, mert epés vagy, mert IR-re merkformin származékot szedsz. S ezek nagyon kemény helyzeteket idézhetnek rád. S gondolom, hogy másokra is, mert az egyik bolt vezetője a legnagyobb természetességgel adott volna lehetőséget. Meg is lepődtem.
Ezt még olvasni is borzalmas volt! Hová jutott a világ?! Az emberek egy része olyan undorító módon reagál mindenre, hogy lassan már félünk bármit kimondani, leírni. Nagyon eldurvult a közélet. Teljesen kiábrándultam és végtelenül szomorú vagyok, hogy már korunknál fogva nincs lehetőségünk, hogy változtassunk.
VálaszTörlésJobbulást kívánok neked Anikó!
A kerted most is gyönyörű! "Irigykedve" nézem az esőcseppes fotóid! Nálunk őrült hőség van még mindig. Reggelente szoktam egy kicsit élvezni a frissebb levegőt amikor locsolok.
Képzeld, többször volt eső, azaz lezuhant 4 percig. Ennyi. Másnap gyakorlatilag nyoma sincs a földön. Ilyen száraz a föld
TörlésEljön az én időszakom is hamarosan, amikor magamhoz térek és élek. Holnap már szeptember 1.
VálaszTörlésA képek tetszenek mint mindig. Mindegyik!
Mivel én rendszerint közel megyek a fényképeim témáihoz, ami először magára vonta a figyelmem az a közeli bogyós vízcseppes. Saját döntés, lehet, hogy egyedül maradok ezzel?:)
Köszönöm Éva, különleges az már igaz. Ezt megfigyeltem, hogy te közelről, en meg inkabb tavolról fotózok, sajnos egy éve csak mobillal, s ez nem az igazi. Majd csak veszek egyet, ha van értelme erre az életre..
VálaszTörlésPontosan ezt érzem mostanában én is, ÉLEK. Olyan, mintha mázsás súly esett volna le rólam.
VálaszTörlésTegnap éjszaka/hajnalban nagy dörgés, villámlás közepette esett 9 mm. Kimentem a teraszra és csak lélegeztem be az esőillatú levegőt. Idejét sem tudom, mikor volt előtte itthon ilyenben részem.
Az emberi viselkedés meg... könyvet lehetne írni róla. Katasztrofális. Szomorúvá tesz, hová halad a világ.
Orsi,mintha méreggel hintették volna le ezt az országot. Néha a komnenteknél is. Eszembe jut Tóth Krisztina, évtizedek míg a lelkek lesimulnak
VálaszTörlés