Az unokákkal készültünk találkozni, stílusosan útközben. Egy cukrászdában, ahol jöttek és mentek az emberek. S ha az ember süteményt eszik nincs rajta maszk, majd elfelejti felvenni.
Aztán a januári tavaszban egy rövid séta a tó partján, s ennyi volt. S az ember kérdésekkel tele elköszön, elutazik haza, ki-ki ahol él. Legalább találkoztunk. S nekem kimozdulni még annál is jobb volt.
A fenti fotók Zalaszentmihályon a horgásztónál készültek.
Fonyódon megálltunk, sétáltunk, csodáltuk a szembe part látványát. A tó a széltől nagyon háborgott. Sokan voltunk, sokan voltak. Január elseje volt.
S itt már Szárszón süt ezerrel nap. Tami, ha olvasol Fenyvesen emlegettelek. Rég jártam erre, rácsodálkoztam a változásokra.
Csodás napotok volt, még akkor is, ha csak így találkozhattatok. A táj meg leírhatatlan szépségű! Jól kezdődött az évetek, tele élménnyel térhettetek haza.
VálaszTörlésSok-sok ilyen szép napot kívánok az év folyamán!
Fonyódról szeretem én is nézni az északi partot. Még Balatöngyörökről kedvelem a látványt. Jó hogy elmenetek, kellett a kis kimozdulás és unokázás. Nagyon szépek a képek.
VálaszTörlésMancoka, így legyen! Éva,már a látvány miatt is érdemes lett volna útra kelni.látod Györökön még sosem jártam a parton. Mindig átutazunk.Majd kegközelebb!
VálaszTörlés