Amikor megpróbálják átverni az embert

Nem is értem, ebben a mai internetes világban, amikor mindennek azonnal után nézhet az ember. Még a lerobbanásom előtt kimentünk a piacra az ebédekhez pár napra előre bevásárolni. Bolhapiac is volt és régiségkereskedő is van az oldalán. Neki volt egy babája, úgynevezett karakterbaba, ami szerinte 15 ezret ér, de megkaptam székestől 5 ezer forintért. Mindenképpen elhoztam volna. S ilyenkor utánanéz az ember, mert volt már hasonló babám, azt 1500 forintért vettem jó pár évvel ezelőtt.

Először is jelzés nem volt a nyakán, kinyomoztam 1993-as széria lehet, ezeknek nem volt jelzésük. Nem ér  annyi pénzt, vagy azt megéri amiért vettem(székestől), de  15 ezer forint az életben nem volt. Itt csak egyetlen a bibi, a kereskedő ezzel a pillanattal hiteltelenné vált a szememben. A neten egyébként a nyomozás során fantasztikus babás oldalakra bukkantam. Már megérte, nekem.

Árult még torontáli szőnyeget, csillagászati áron. Úgymond megbízásból. Nem hagyott nyugodni, visszaküldtem  a fiam, mert a net szerint az a méret amit mondott nem létezik ebből a típusból. Kiterítette, előtte lemérte, nem is létezett. Újabb fekete pont a kereskedőnek.

Ismét fel a netre, nyomozás torontáli szőnyegek után. Találtam egy hasonlót, a fotó alapján , s így is jellemezték "szép állapotú". Az ára ötöde!!!! a régiséges által árulténak. A típus, méret hasonló. Nem mindegy hogy valamit 100 ezer forintért vagy csak 18 ezer forintért vesz meg az ember. Lehet, hogy van, akinek nem mindegy, s van akinek sajnos, igen. Mondhatom, szőnyegügyben is kiképeztem magam.

folyt. este

Ma megérkezett (meglepetésre) a vásárolt szőnyegünk, tisztítani kell, ezt jelezte is az eladó, s csodaszép. Megvan az a  patinája, hogy az ember rá mer lépni, de ugyanakkor jó állapotú is, s az ára!!!!...

Kiütve

Aki régóta olvas, az tudja a betegségem. A héten sebességbe kapcsolt, s ledöntött. Azt hiszem, az már csak  a pont volt az í-n, ami idejuttatott. 3 napig felkelni, karom emelni, s főleg kitartani nem tudtam, a szemhéjam csüngeni kezdett. Ilyenkor rálóg a szemgolyóra, takarva vagy zavarva a látást. 3 nap fekvés után tudtam elmenni az orvoshoz, de arra már a 3 nap segített, azaz jobban lettem, tökéletesen az erőm nem jött még vissza, a szemem is javult.

A kertben kellene ténykedni, a befőzéssel is, ebből csak a kevés erőbefektetést igénylőt tudtam, tudom bevállalni. Lásd előző bejegyzést. Az viszont, hogy a 3 nap pihenés segített, az nagyon jó, biztató. Túlfeszültem, kimerültem éreztem a robbanékonyságomon, az aludni nem tudásomon, a vállaim leszakadtán, mindegyiknek megvolt a maga oka. Intézkedett, megállj parancsolt a szervezetem. Így jártam.

Kormos macskánk azóta sem jelentkezett, azt hiszem búcsúzhatunk tőle. Szerettem, szerettük. Ő volt a második macska, már a rangsorban, Cirnyó úr jelezte, s rendre is utasította a testvérét, ha előre merészkedett. Úgy láttam ő ezt tudomásul vette, de ha egyedül volt bent, mindig megtömtem, adtam neki külön enni. Ő is megkövetelte a maga simogatásadagját, hátravágva magát kellett a hasát is vakargatni. Néha, ha éjjel jött meg, ébredtem arra, hogy mellettem fekszik, alszik vagy dorombolásával vert fel álmomból. Most már hetek óta csendesek a hajnalaim, ha jött is esetleg olyan kimerült voltam már nem ébredtem fel rá. Azt hiszem nem is volt kire felébredni. Kornyica, örülünk, ha csak egy évig is, de köztünk voltál.

"Még alig csordul este a zöld fákból"

 

 

 

 

 

"Harmat cseppen a kerti virágról,

 

 Kavicsnak

 

majd megcsillan rajta  nap sugara,
büszkén ontva a fényt magából,
s csendül a reggelek víg madara."
Sango Villagren

Ráadás:

 

Változások

Aláírtam a papírokat, ezzel egy lépést tettem a majdani nyugdíjazásom felé.  Kolléganőim meglepődtek, az időponton, de mondtam, az a biztos, amit már leírtak. A munkámat nagyon szerettem, hiányozni fog, nagyon. A körülmények az utóbbi időben egyre elviselhetetlenebbek lettek, ezzel már nekem nincs energiám birkózni. Az utóbbi év vírusai a földbe döngöltek, nem jó a fizikai állapotom, a költözés erre csak rátett. (Jövök tegnap haza a busszal, tényleg jól voltam-mihez képest, hogy nem ájuldoztam a várakozás és buszozás alatt, mint előző nap- erre ismerősöm a buszmegállóban rákérdez: fáradt vagy? Akkor mit magyarázzak.) Ha lehetne már tegnaptól nem dolgoznék.

Többen kérdeztétek a lakásügyet. Mi, a férjemmel ötvenes éveink vége felé kerültünk össze, mindkettőnk mögött egy élettel. Amit eladtam(egy domb tetején, a harmadik szintről, imádtam, s isteni kilátással voltunk, s ahogy mondtam oda aztán senki nem látott be a szembe házból) az én lakásom volt. Izombetegséggel egyre nehezebben jártam meg, s nem beszéltünk még a bevásárlások felcipeléséről. Láttam a szomszédaimon ahogy beragadtak a lakásukba, hiába volt a bácsinak tolószéke. Lift híján mozdulni sem tudtak. Lehet, hogy túl óvatos vagyok, lehet, hogy körültekintő, nekem a lépcsőzésből elegem volt.  Ez a lakás sík területen van, földszinten és van hozzá kicsi kertecske, a lakás hosszán.

 Míg élt Macskaúr, na ő aztán kondiban tartott, naponta 1-3x le- és fel, ház körüli séták, stb. Nos ez az ő halálával megszűnt, s én is lassan átköltöztem  a házunkba. (A macskák újabb nemzedékéhez, akik közül úgy látjuk Kornyica elhagyott minket. Bár, egy kandúrmacskánál ez sosem tudható, s ő kiskorától csavargyári volt. A tény e pillanatban, vagy tíz napja nem jelentkezett.... Sajnáljuk, mert mindkettőt a maga egyénisége miatt szeretjük.)

A ház tömésház, szeretjük, de nem nagy, ahogy megfogalmaztam, még a kabátjainkat is a lakáson kell tartanunk. Ennek ellenére élhető, lakható, minden megvan, ami kell a mindennapi életünkhöz, csak a tárolás... Felfelé lehetne terjeszkedni, de minek? Jó ez így.

Így élünk mi.

Így éltünk mi?

Jött,

evett, mit evett, falt és felugrott a paplanos ágyra. (Ami azért már preparálva volt a számára.) Ő (Pi)Cirnyó. És hol van a testvére? Nos, ez itten a kérdés. Nem láttuk vagy 1 hete. Amúgy is csavargyári volt pici korától fogva.

Utolsó képem róla: úgy teleette magát, mint egy szülés alatt  ill. előtt álló anyamacska, domborodott kétfelé a hasa. Aztán hezitált: merre is vegye az irányt? A menés irány győzött, azóta nem láttuk. Reméljük, egyszer csak hazatér.

S remélem egyszer már én is másfelé is léphetek, mint a takarítás, pakolás, stb. Hétvégére a házban sikerült ugyancsak a takarítás közepében találnom magam, többhetes elmaradást pótlandó. Vasárnapra leállítottam magam, kész, vége, marad, ami még hátramaradt, pihenek.

Kert, fotók és csoda

S jöjjön a csoda. Olasz Ferenc Te Deum című albumát nézegettem, éppen Nógrádsápon jártam. Ezek az én fotóim, s egész más perspektívából készültek. Inkább  a környezetet érzékeltetném velük. A ő fotója télen készült, a havas útra meredtem rá, s egyszer csak kezdett a fotó fénybe borulni. Fel sem tűnt addig hogy sütött a nap, a fotón is, de számomra egyszer csak fénybe borult a fotó, mintha a kelő nap világította volna be. Döbbenetes élmény volt.

Az este nem volt nálam a fényképezőgépem,

így mindenki lemaradt a kakukkfű "karácsonyfámról". Én pedig ott lettem rosszul a látványtól! A kb. 40 négyzetcentiméteres, csodaszép, magas kakukkfüvem tele volt meztelencsigákkal, fent kapaszkodtak a szárakon, leveleken, mint díszek a karácsonyfán. Ilyent, s ilyen töménységben még nem láttam. Sóztam, s tudom ezzel a kakukkfű is odalesz, de abból már akkor sem lett volna teának való, ezek után már nem. Nem tudnám meginni.

Nézsa, kálvária, temető

 

 

 

 

  

S ekkor kifogyott az elem.... Szerettem  a nógrádi temetőket, megbecsültek a régi sírkövek. Sok helyen, ha ki is szedték, a temetők egy oldalán sorba állítva láthatja ezeket az utókor. Az országban sajnos, az elmúlt évtizedek új sírkövei által pusztítás lett a sorsuk. Kár értük. Emlékeink. Azt is figyeltem , hogy még a múlt század elején elhaltak sírjain is vannak virágok!!!!