Ez a bejegyzés nem a házról szól, legfeljebb részben a környezetéről. Az első két fotó a faluban készült, ritka, amikor az alkonyi nap ilyen fényeket ver vissza a ház színével dúsítva. A következő kettő egy kőfaragóműhely alkotásait mutatja régmúlt korokból, egy régi vármegyéből. Akkor még egy vármegye volt... S az utolsó egy festett kereszt lekopott színei, s gondolkodhatunk jó-e ha restauráláskor régi szobrokat be is festik? Emlékszem a magyarpolányi kálvária torzóira, s a felújított változatra. Megvallom a régiek mellett kardoskodtam, tegnap próbáltak e hitemből elmozdítani. Lehet, hogy mégis így az igaziak?
Gyonyoru kepek, nagyon tetszik a bejegyzes! A felujitassal kapcsolatban osztom a velemenyedet, (bar gondolom, van ugy, hogy az allapotmegorzes vegett muszaj ilyesmire vetemedni).
VálaszTörlésÁllítólag régen festették őket, úgy eredeti, ahogy fogalmazott a szakember. Mi már a kopottakat, torzókat szoktuk, ismertük meg. S még örülhettünk, ha fentmaradtak. Találtam olyanokat, amiken látszott, hogy kalapáccsal verték szét az arcot.Ilyen is volt.
VálaszTörlés