Fiatal korom óta vágytam egy házra, nem egyszerű házra, avagy éppen hogy egy nagyon egyszerű házra. Egy parasztházra. Ahogy mondani szoktam: legyen benne egy szoba, konyha, vízes blokk és hátul egy szoba hálónak. A tornácnak örültem volna, a koldusállással kiegyeztem volna, de a lényeg a leírtakban volt.
Amerre utaztam, néztem a házakat, "irigykedtem", csodáltam a lakáskultúrás műsorokban megjelenő ill. inkább bemutatott parasztházakat. Régi külső, új ill. felújított belsők, a mai korhoz, igényekhez szabva. Néha szívem szakadt meg.... Úgy tűnt: mindez álom.
Aztán bekerültem egy közösségbe, ahol a vágyainkról kellett beszélnünk: fehér ház, fa kerítés, s a lényeg: parasztház legyen. Ici-pici, csak max. 60 négyzetméter. Olyan kétemberes, több unokás... A társaim azóta is emlegetik: olyan érzékletesen írtam le, ők is látták.
Aztán társ került mellém, akinek szintén fontos lett a HÁZ. S keresni kezdtük. Erről szól a blog: a kereséséről, a megtalálásról, s az életről a MI HÁZUNK-ban.
Mintha csak magamat olvasnám! Álom, családi ház, falu....
VálaszTörlésSzia, itt tartunk... Álmodozás. Hol fájó, hol örömteli... Végigolvaslak. Most kezdem. Kati (Ja, és a pinteresten - álmodozásaim főutcáján - találtam rá a blogra :-) )
VálaszTörlésÜdv: Kati
A Pinteresten? ???? Csak az eleje a ház, s időnként, meg akert, a többi inkább én és mi.
VálaszTörlés