Karácsonyi köszöntés

Születésén Jézusnak


Születésén Jézusnak
Az angyalok vigadnak
És kedvvel énekelnek
Dicsőség az Istennek

A szűz Jézust fogadá
Szent szüleje világra
És szűzön megmarada
És szűzön megmarada

Szent angyal mennyből hirdet
Pásztoroknak örömet
Mely illet minden népet
Hogy megváltónk született

Áldjad Üdvözítődet
Becsüld nyert kegyelmedet
Szenteld annak éltedet
Ki úgy kedvel tégedet

Paradicsom mezejébe

Paradicsom mezejébe
Aranyszőnyeg leterítve,
Rengő bölcső reátéve,
Benne fekszik az Úr Jézus


Az Úr Jézus Isten fia,
Jobb kezébe aranyalma
Bal kezébe aranyvessző
Fel-felkapja, megzúdítja


Zúg az erdő, cseng a mező
A madarak fityeregnek
Az angyalok énekelnek
A magyarok ünnepelnek

Nem láttam én szebb gyümölcsfát
Mint a Jézus keresztfáját

Mert az vérrel virágozik
Szentlélekkel gyümölcsözik

Ember tervez

A fotót a Kisalföld online-ról másoltam. Az ember tervez, és a hétköznapok beleszólnak a számításaiba. Amikor  a ház keresését, vásárlását terveztük, fontos szempont volt, hogy a betegségem miatt a megyeszékhely, a kórházi osztály könnyen megközelíthető legyen. S az ember már nem fiatal, s ha nem lesz autója? Hát most nincs, Casco sem volt.... Így jártunk. S járhattunk volna rosszabbul... Mikor párom autóba ül a Doreen Virtue féle módszerrel mindig fehér fénybe vonom az autót, s kérem az angyalok segítségét. Most is ezt tettem, sőt - tekintettel az időjárásra- most az autót alul-felül is fénybe vontam. Szerencséje volt, némi horzsolással megúszta a "bukfencezést", az autó már nem. Hát nem az élet, a társunk a legfontosabb?

A Szerelem(nek hitt) Ház

Megláttuk, megszerettük. Hirdette ingatlanos, hirdette a tulaj. Mire jók a fotók?! Megkérdeztem a településen lakó ismerőst, ilyen és ilyen ház vajon merre található. Adott egy ötletet, talált. Kerestünk a fotó alapján. A tulajdonos éppen kiköltözött, reális volt, nem akarta ránk tukmálni. Mondta, ha akarunk jöjjünk vissza. Egy hét múlva visszamentünk, körülnéztünk, a szomszédból is: néztünk, láttunk, döntöttünk: sok lenne a felújítani való, ezt nem vállaltuk, és a pénzügyi dolgok is. Még pénzt költeni rá, sokat. A szívünk szakadt meg. Sokáig a ház-szerelmünk maradt, mindezek ellenére. Nehezen adták el, néztük a neten hónapokig, levitték az árát is, míg elment.
Sajnáltuk, nagy szobák, jó adottság, de rengeteg felújítani való....ehhez már öregek vagyunk. Gondoltuk.

S bevallom, bepánikoltam: elhagyni a városi lakást, a munkahely közelségét egy betegséggel. Ez már későbbi történet, azért közben-közben keresgéltünk még. Hogy egy fotó mennyire nem mérvadó:

 

Ugye milyen gyönyörű: egyetlen bökkenője volt, a fotó vagy 16 évvel ezelőtt készült, s találtunk egy lepukkant házat. Nem volt bevezetve se víz, se gáz, viszont bent gyönyörű, igaz kopott ajtótokok, ajtók, kemence, s némi állott szag... Némi... sok-sok ponttal.... S ismét a nagy-nagy felújítás  és bővítés/építkezés lehetősége (bár ekkor már építész ismerősöm mondta, minden megoldható, meg kell fizetni), s csillagászati eladási ár mindezekhez. Igaz, mikor eljöttünk, odasúgták egy millióval kevesebbért adnák,  viszont még az is túlzás volt.

Aztán még nézegettünk: hatalmas telkek, régi házak, felújítás. Viszont: eladni a lakásom,  albérlet, aztán majd a bejárás... Új szempont került előtérbe: a közlekedés, a munkába járás. S mi lesz, ha a betegségem ismét aktív szakaszába kerül, így meg csak a szomszédból átmegyek a munkahelyre. Mi lesz a párommal, aki 200 km-re innen él, dolgozik, ritkán tud jönni? Mi lesz... mi lesz...mi lesz????

Házkeresés indul

Egy házkeresés, házvétel nem tanulság nélküli. Ahány házat megnézünk annyival többet tudunk, több dologra nyílik rá a figyelnünk, mondhatni agya (vagyis ahogy Lázár Ervin írta: ragya)fúrtabbak leszünk.

Az első ház, amit megnéztünk egy mézeskalács házikó volt. A város külterületén, helyi járattal megközelíthető, hegy tetején, meseszép környezetben.

Hirdette tulajdonos, hirdette ügynökség. Mi a tulajdonos révén kerültünk ki megtekintésre, a lakó mutatta meg, vele beszélgettünk el. Az ügynökkel érkezőknek az ügynök csak mondta és mondta, mondta, mi pedig beszélgettünk. Erről és arról, arról és erről, s közben ájuldoztunk a ragyogó megoldásokon, és gagyi részleteken. Kicsit olyan volt az ember érzése, kipofozták a házat, hogy eladhassák. S szakadt meg a szívünk ezen a vegyes felvágott házon. Akkor már engedtek lényegesen az árából, de nem is gondolkodtunk a megvételen.
Viszont megtanultuk, figyeljünk rá: a felújítás díszítés vagy része a háznak, egy tömés házon van-e repedés, ez utalhat valamire. Tömés és téglafalazat  összevegyítve hogyan is illeszkedik? Egy régi épületbe hogyan illesztik bele az új megoldásokat. S nem utolsó sorban, ha a hirdetések fotóin valami hiányzik a házból, arra figyelni kell. Ott valamit rejtenek. Rejtettek is.

Szívünk szakadt meg valahol a házért, a környezetért, a kilátásért, de megtanultuk: egy ragyogó megjelenés még nem minden!

Tehát tovább keresünk....

Álmaim és HÁZunk

Fiatal korom óta vágytam egy házra, nem egyszerű házra, avagy éppen hogy egy nagyon egyszerű házra. Egy parasztházra. Ahogy mondani szoktam: legyen benne egy szoba, konyha, vízes blokk és hátul egy szoba hálónak. A tornácnak örültem volna, a koldusállással kiegyeztem volna, de a lényeg a leírtakban volt.

Amerre utaztam, néztem a házakat, "irigykedtem", csodáltam a lakáskultúrás műsorokban megjelenő ill. inkább bemutatott parasztházakat. Régi külső, új ill. felújított belsők, a mai korhoz, igényekhez szabva. Néha szívem szakadt meg.... Úgy tűnt: mindez álom.

Aztán bekerültem egy közösségbe, ahol a vágyainkról kellett beszélnünk: fehér ház, fa kerítés, s a lényeg: parasztház legyen. Ici-pici, csak max. 60 négyzetméter. Olyan kétemberes, több unokás... A társaim azóta is emlegetik: olyan érzékletesen írtam le, ők is látták.

Aztán társ került mellém, akinek szintén fontos lett a HÁZ. S keresni kezdtük. Erről szól a blog: a kereséséről, a megtalálásról, s az életről a MI HÁZUNK-ban.