Angyal tavaszi fényben

Ősz óta fotózom az angyalt, volt karácsonyi dísze, készült fotó őszi ággal (még mindig vele van), s most ahogy besütött rá és a mellette lévő üvegre a nap, ahogy az árnyék körbevette nem hagyhattam kattintás nélkül.

Tavaszodó

A hóban a macska orra havas, tavaszodván a kutya orra , szeme környéke csupa homok. Nem hiába, változnak az idők... a fények már erre utalnak!

Hangulat, napfény, tavasz(?)

Nemes Nagy Ágnes: Hajnal

Az égbolt frissen pirkadó
A zöld fűillat írt adó
Amint a rétről fellebeg,
S gyöngyszínűek a fellegek.
Oly jó, oly jó a hajnali
A lenge szélre hajlani
S csodálni, mely már halkan int
Az első sárga kankalint;
A rét fölött kék lelke reng.
- A nap, a nap már feldereng,
És minden színnel ó, felér,
Mert hófehér, jaj hófehér!

Majk télen

 

Vértesszentkereszt

A "hivatalos" fotókat a Hazai tájakon  közösségi blogon láthatjátok, ezek inkább hangulatok.

Egy temetőről

Sokszor írtam már róla, hogy szeretek temetőket fotózni. Oroszlányon jártam,  s egyszer csak felfigyeltem egy temetőre. Inkább volt temetőre, ami még "él". Él, mert bár megszűntették, de maradtak a régi sírkövek, melyekből szemlátomást egy emlékhelyet csináltak. A sírkövek előtt csokrok, mécsesek maradványai. Lehet, hogy az egyházközség tagjai emlékeztek a rég meghalt ősökre? Minden esetre szívmelengető érzés volt látni. A kövek, a rajtuk látható szimbólumok mesélnek, ezek még nem a mai egyen és esetenként kivagyiságot tükröző emlékek, ezek az elhaltról szólnak, nekünk, az utódoknak.

Tegnap még....

 s a Gyilkostó helyett  pusztaszentlászlói tó: