Idillből a tél felé

 fa alatt, pad felett

s akkor lecsapott fagy úrfi.

 

Ezek a lilák rendkívül jók az időjárás jelentésben:

 

Amikor fényképeztem megdöbbenve vettem észre a fehér orgonát, bimbóban:

 

Idilli látvány, még fagy előtt

 

Elmúló világ

 

Börzöncei szőlőhegy, boronaházak(?).  A lentebbi fotók  már szétdőlt háza(ka)t mutatják. Kár érte, értük.

Ez a hangulat fogad a hegyre felautózva. Nem tudom miért,de az én szívemnek, lelkemnek ez olyan kedves.

 

Szent Lőrinc-kápolna. Körülötte a tavasz virágai bemutatót tartanak, mind. S vaddisznó túrások, hiszen szőlőhegyen vagyunk , a természet közepén.

 

 

 

S a kilátás,pazar,a pára miatt némileg misztikus is volt, akkor.

KO

 Kétarcú, mint a tavaszunk. Igaz, meseszép.

Áldott ünnepet kívánok!

Reményik Sándor: Emmaus felé

A harangok oly kábítóan zúgtak,
A nép oly kábítóan feketéllett.
Baldachin alatt a Szentség haladt...
Jeruzsálem! - gondoltam azalatt -
S gondoltam: inkább Emmausba térek.
Emmausra most száll az alkonyat,
S a távol hegyek olyan csoda-kékek.
 

Indultam a városból kifele.
S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:
Gondoltam, hogy ez már az Ő ege.
S hogy álmosabb lett a harang szava,
Mintha víz alól borongana fel,
Vagy véghetetlen ködből hangzana:
Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.
 

Emmaus felé üdébb lett a táj.
Kis virágokat láttam állani.
Kis ibolyákat vándor-utam szélén:
Gondoltam: ím, az Ő virágai!
 

Álmában gügyögött egy-egy madár,
Hogy az erdőre értem, hallgatag;
Gondoltam: ím, az Ő madarai,
Hogy szerette az égi madarat!
 

Delej futott a barna fákon által,
Égremeresztett csontos ujjaik
Mintha megteltek volna már virággal. -
Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.
 

Borongott messziről a mély harang,
S a mély avarban lassan elalélt,
De én úgy álltam ott künn boldogan,
Mint aki látta Őt - és célhoz ért.
 

Kolozsvár, Hója-erdő, 1921 nagyszombat estéjén