Fagy, köd, hideg, éppen csak kinéztem a madaraimra, no és a felügyelőjükre. Aztán hoztam a gépet, s kint ragadtam, majd odafagytak az ujjaim. Szerettem ahogy a halál mögött és előtt ott volt az élet, ígérete. Amik nyáron, ősszel örömöt és szépséget nyújtottak, most sem hagytak el, csak másként szépek. Jó köztük járni, összefagyni, gyönyörködni bennük. Lesimítja az ember lelkét. És biztatást ad, érdemes csinálni.
Nyári orgona
Lonc
Tűztövis
Hortenzia
Másik lonc
Orbáncfű
Aster
Mályva
Ők még így is szépségesek
Az Abélia vitézül tartja magát, virágban!
Izsóp
Aki későn virágzott vagy akit a meleg ősz megtévesztett
A tavasz ígéretével, mahónia
Leszállásra várva