Este érkeztünk, lepakoltunk, irány a tópart. Rövid séta, fotózás, mert tapasztaltam itt mindig akad valami szép. Akadt most is.
A róka ill. rókák egész este vonultak a kert alján húzódó patak partján. Jöttek az útvonalukon, átmentek a hídon, s mert semmi ennivaló ill. fognivaló sem akadt, jöttek is vissza. Hogy merre is járnak még rókák, jelezték az ugató kutyák és puskaropogás.
Őt a ház előtt kaptam lencsevégre, sötét lett a fotó ill. a vaku nem működött. A lényeg rajta van, kukázni próbált tán. Nem félt, nem futott el, hagyta hogy fényképezzem. Azt már csak a gépen láttam meg, hogy a szomszéd macska is ott volt. A mi falunkban a rókák megeszik a macskákat, ha éheznek. A szomszédok tanúi voltak ilyen jelenetnek. Féltettem, féltem is a macskáimat. Ki tudja mi lett a sorsa világcsavargója Koromnak? Sokszor eszembe jut, nem ébredek hajnalonta a dorombolására.
Itt és Tatán is a tavakon sok volt a vadkacsa. Pontosítok: voltak vadkacsák. Kevesebben, többen, parton és vízben, netán a bólyákon. Nem menekültek el, megszokták az embereket.
