Besárgulva, eső után

 Ísmét kinyílt a kertben egy sárga virág. Mert nálunk sárga
a körömvirág
a büdőske
a szagos cickafark
 a pórcsin közt is van
a napfényvirág
és ami a fotón is látható, sajnos  a nevét nem ismerem, örököltük.

Viszont amikkel színesítettem volna
borzaskata (kékeslila)
 kokárdavirág (bordós)
bíbor kasvirág, a nevében is benne van
alig kelt ki

borzaskata egy csomagból egyetlen tövünk lett!!!!
bíborkasvirág alig fejlődik, már tápozom, de így is vagy 20 centis nyár eleje óta
kokárdavirág hasonló cipőben jár, ami palántát vettem belőle 600 Ft/db. nem volt olcsó, az egyik kiszáradt, a másik félig, pedig öntöztem őket, pátyolgattam

 amink viszont lett, bár lépést nem tettem érte
petúniák, magról, tavalyról, ezerrel. Egyetlen fehér-lila-pinkes színfolt a sok sárga közt.

 Bocs, a rózsákról elfeledkeztem idén nagyon kitettek magukért!

S voltak a levendulák, virágoztak, de kicsik, aprók, nem is értem. Kissé beindultak, de ez semmi, szerintem, s az idei palánták még csak nem is virágoztak.

MIT RONTOTTAM EL??? MIT????

Azért a kert dús lett, a sok sárga virág szívmelengető, a hortenzia idén  csodaszép (bár a virágok satnyák ennek ellenére, kiszárítani sem tudom, behorpadnak a fejek), az előkertet szinte elborította!

S a sok szárazság után volt két esős napunk, magukhoz térhettek a növényeink:

 Mégis csak megéri kertészkedni! A bosszankodás mellett sok örömöm is lelem benne, csak tanulnom kell, ahogy látom sokat, mert közben ezért rájöttem dolgokra. S türelem, türelem, ami nálam nehéz...

Vajon mi készteti az embert, hogy egy kanyarban hátranézzen

Mindig van kedvenc...

 

s félszemmel egy sírkőre felfigyeljen, visszaforduljon, s kincsekre leljen. Kenyeri temetőjében jártunk.  Tavaly Lovászhetényben találtam hasonló kincsekre: régi sírkövek, nincsenek kidobva, némelyik alatt még virág is volt. S romjaikban is szépek, egy letűnt kort idéznek. S mindez egyetlen temetőben!

 "Az embereket te meg hagyod halni" Szenci Molnár Albert

Egy ritka kereszt Páli előttről

Uttalan utakon érdemes autózni

 Kenyeri

 Rum

 Püspökmolnári

 

Meggyeskovácsi

mert kincsekre lel az ember. Tudom ezek csak nekem kincsek, de örültem nekik, ilyen Máriáim még nem voltak. S kálvária turizmus ide, kálvária turizmus oda egy csomó helyre eljut az ember, új tájakra, helyekre.

S sokat kihagytam mert x kilométerrel haladó autót, főleg, ha vannak mögötte nem lehet csak úgy leállítani. Így is köszönet férjemnek a nagy türelméért, amivel segít ezekben a fotózásokban nekem.

Elveszett, megkerült

 Az éjszaka kigondoltam, hogy a fényképezőgépen megnézem, látom-e a fotókat, amik elvesztek. Ott láttam. Nosza elő az átjátszó zsinórt, s ím meglettek!

Sitke, a kedvelt, a hiányolt, az előkerült.A stációfotók majd a Csendhegyeken lesznek. Most csak mutatóba hoztam.
 

 
 

 A stációkban Petrás Mária alkotásai. Nagyon kedvelem őt. Pár éve még a földön volt a földre leesett Jézus. Mára már nem volt ott..... Az egyik legkedvesebb kálváriám.

A Mária út útjelzője a kálvária mögött.

Fotó úton

Ma először az Őrségbe mentünk portanézőbe. Viszákon jártunk, Németh Márta portáját néztük meg. Régi boronaház, egy cipész lakta utoljára. Kicsit visszamentünk az időben.... Márta saját háza, egyedül újította fel, magának, s most már megosztotta az érdeklődőkkel is. Köszönet érte, s csodálat!

S a  kedvencem a házból:

A fotók nagyíthatók, de így többet megtudtam mutatni! A többi programra is érdemes figyelni.

Aztán visszakanyarodtunk Sárvár irányába, szokás szerint kálváriákat, kereszteket fotózni. S megint veszteség ért: sok fotó, s köztük az összes sitkei, s apámról készültek "eltűntek" a gépre való másolás közben.Most már tényleg lépnem kell, megnézetni szakemberrel mi lehet itt a gond? A legjobbak, természetesen, szívem szakad meg értük.

Ilyenek voltak kb.

 


Ezek pedig kálvária ízelítők:

A Csendhegyek blogon lesznek majd a kálváriák, kivéve az eltűnt Sitkét....