Október

A fotó ma délután készült: virágzik a cseresznyefa. Virágzik? Talpig virágban! Háttérben a kukoricaszár, a napraforgó. Ők őszi ruhájukban. S ha csendben vagyok: fütyül a szél, rázza a kertkaput, esik az eső. Ideért a hidegfront!

Nagymacskák, süldőmacskák! Kicsit még a padlásról kukucskálnak (ahogy anno megmutatták magukat), aztán jönnek lefelé a spalettán.

Rétegek

 

 A fotók Pusztaszentlászlón, a tavon készültek. (Sógorom fotói.) Engem mindig a Gyilkos tóra emlékeztetnek

Ezek csak rétegek.... Egyszer megkérdeztem a vonaton egy felszálló utast, hogy került a kereszt a mező közepébe? Tudtam, hogy ezeket régen utak, dülőutak mellé állították. Aztán kiderült (amit a vonat ablakán másik oldalra kitekintve már sejtehett az ember) régen előtte haladt el a mezőre kivezető út. Csak közben lettek sínek, vasútállomás, stb. Csak a kereszt maradt, pár éve még teteje is volt - emlékeim szerint. Így kopik el, megy tönkre, kár érte!

Kitekintő betekintő

Amikor

azt hiszed, hogy minden rendben (már, ha a másik fél is partner benne), aztán kiderül, hogy mégsem

egy dolgot hárman háromfélén intéznek

úgy érzed, hogy embertelenül fáradt vagy

nem tudsz megbocsátani, nem tudsz jó pofát vágni hülye emberekhez

akkor valami nagyon szép, jó és finom dologra lenne szükséged, a lelkedet lesimogatandó, egy pohár bor, egy szál kocacigaretta - az van; egy simogatás, az nincs; egy macskasimogatás dorombolással van (állítólag gyógyító), valami édesség, csokoládé, cukrászsütemény most oly, de oly jól esne, annyira jólesne, annyira.....

Szösszenetek

1. Kimozdultam. Mióta megvan a ház, másfél éve szinte minden szabadidőmet és energiámat lekötötte. Ma visszatérve a "fronthalálomból" hirtelen gondoltam egy nagyot, s elmentem egy találkozóra. Fiatal írónő, sikeres, olvasmányosan és jól ír, kétségtelenül és vállaltan a könnyebb műfajt műveli, de igényesen. Kíváncsi voltam rá. S a találkozón ismét eszembe jutott a kérdezés milyensége vagy a válaszoló személyisége és a kérdezőé együtt adhatnak valami csodát!? Évekkel ezelőtt Kapolcs, PB énekesnőnk programsorozatának része volt a fiatal pályatársnővel való beszélgetés. Szörnyű volt, otthagytuk. Másnap betévedve egy udvarba 12 ember gyűrűjében Hobóra leltünk. Nem emlékszem ki volt a kérdező, de a találkozó számomra a csúcs, a magasság amit egy beszélgetés adhat: politika, történelem, rocktörténet, előadóművészet stb. Nem véletlenül szervezték aztán számára a Hobológiai előadásokat. (Remélem nem írtam már róla, mert oly sokszor bennem volt, van.) Szóval, feltette a mércét nagyon magasra.

2. Évek óta szervezünk kiállításokat gyerekeknek, ötven fölött van a számuk, de megérkezett "apuka". Megkeseredett a szánk. Annyit cirkuszol, hogy elegünk van, kerüljük a vele való egy térben tartózkodást. Ó, mily finom voltam. Mondtam az eddigiekkel együtt nem volt ennyi problémánk. Általában a szülők és a gyerekek örülnek, s köszönik a lehetőséget. Igaz, a gyermek tehetséges, de Oliver Sacks Antropológus a Marson c. könyvében ír hasonlókról. S hiába a tehetség, a kísérő viselkedéstől valahogy inkább a rossz emlék marad az emberben.

3. Gyermekkönyvkiadó, igényes gyermekkönyveket ad ki, vállaltan. Mesélik, alig fogynak. Másik kiadónál fórum, ahol az egyik hozzászóló ír egy illusztrátorról, akinek önmagát megtagadva bizonyos stílusú illusztrációkat kellett volna készítenie. Erre van igény állítólag. Ha az igényeket elégítjük ki mindig sosem történik elmozdulás, látom a napi muka során. Tisztelet a kivételnek (mert mindig van), az igénytelen (nem akarom nevén nevezni a kiadót, stílust) gyermekkönyveket sajnos előbb megveszik a szülők, ezt látják a tv-ben, ezzel találkoznak a bevásárló központok polcain. Próbáljuk  a családokat ismertetni a másik lehetőségekkel, az igényessel, a széppel, az értékessel - nehéz...... persze a kivételek most is itt vannak, de hát ők kivételek, most már mások is idekerülhetnének.

4. Keserű dolgokról írtam, lehet kissé felgyűlt bennem, mikor az ember annyira szeretne adni, szépet és jót, s bele-beleütközik a rosszba, s ezek valahogy megkeserítik a napjait. Persze lehetne még mondani mit, jót is, rosszat is, mára még sok is...

Könyvek álmatlanság ellen

A hajnali vihar fél négykor ébresztett fel, azóta félóránként próbálkozom minden módon visszaaludni. Nem sikerült. Milyen leszek ma egész nap? Szörnyű még belgondolni is.

Kathleen Flinn könyvével vigasztaltam magam, vagy inkább próbálkoztam.



A recenzió és a fotó elmond a könyvről mindent. Most olvasom. (DVD-n is megnézhető...)

Viszont a hétvége olvasmánya volt egy másik részben főzős könyv:



Ezt nagyon kedveltem, bár kevésbé tanított főzni, mint az előző, viszont nagyon emberi, szerethető és érzelemteli könyv volt. Holly csetlésbotlásai a szerelem útvesztőiben, de mindenképpen Camilla nagymama világa, aki úgy főzi/főzte az ételeit (a főzőtanfolyamain is), hogy mellékelni kell hozzájuk egy heves kívánságot vagy boldog emléket.".. csak a szív hangja megy bele az ételbe, nem maga az emlék vagy a kívánság." ""..a lényeg éppen  a kívánságban és az emlékezésben van - nem csak akkor, ha a kívánság teljesül, vagy az emlékezés fáj. Hanem, mert  amikor kívánsz valamit, akkor kérsz. S amikor kérsz, akkor próbálkozol." Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy Holly is is étellel teszteli, hogy ki is az igazi szerelme? Néha nagyon kellenek az embernek az ilyen, ún. női könyvek (is). Ha már mellette ott volt Ernest Hemnigway Veszélyes nyár c. könyve. Évtizedekkel ezelőtt olvastam az írásait, most újra elővettem a Párizsi feleséget olvasva. Bevallom a bikaviadalok világa nem tartozik álmaim, szívbéli dolgaim közé, viszont annyira szerethetően, annyi lírával ír e kemény helyzetekről, a matadorok világáról, küzdelmeikről a bikákkal, s versengéseikről, hogy nem tudtam letenni a könyvét. Néha érdemes tőlünk távol álló világokba is kirándulást tenni, főleg egy ilyen szakavatott vezetővel!

Az utókornak