Füzetemből

Keresztury Dezső: Parázs

 

Ideje senkinek sincs már,
mind ámokfutó,
kit végül is csak a sír vár:
elolvad, tavalyi hó.

Jobb volna halkan pihenni,
kertben, fű, lomb között,
hervadó tűz, mely egy szemnyi
parázsba költözött.

Csak lenni, nem mindig őrsön;
tenni a mindennapit,
ahogy sok csendes ősöm
példája tanít.

De soha nem nyughatom már:
szél támad, lángra kap
az égre feszülő csont-vár
s lerogy túlterhe alatt.

Kit ár sodor, fordul így vissza,
kit szél emel, néz le így,
ha csontig ég, lesz újra tiszta,
akit Isten segít.

Egy temetőről

Tekeháza, zsidó temető. Az általam oly csodált blogról a Wang folyó versei-ről. Engem fog ez a világ, tanulmányozom, hogy értsem mit is látok. Ő érti, tudja, közreadja. Csodálat és köszönet érte!



 S e blogon még oly sok csodát találhatunk! Érdemes körülnézni!

Fényben

Melegben

készült-készül a  kiülő vagy pihenőhely, de lassan készül, viszont annál precízebben, s tapasztalat nélkül, honnan máshonnan tanulmányozva, mint az internet. Férjemuram keze munkáját dicséri.

Ezek  ma délutáni kerti fotók. 3 napig távol voltam. A padlizsánon már az öntözés, a bogarászás sem segít. Hozzáértem a virághoz, szárazan hullott le, feladtam. A kukorica kiégve, a bab levélzete zöld, de bab még mutatóban sincs rajta. Hasonló helyzet volt a borsóval, na onnan azért vagy egy kilót  leszedtem. Viszont mennyi zöldről? A sarokban díszfű csontszárazon. Szegény.



S végül a kétfejű vagy két végén fejű macska.... Kiterülve, de annál éhesebben....

Felejthető?

 Most olvasom a könyvet, századik oldal körül tartok. Inkább csak érzem a regényt, a hangulatát, a mondatok szépségét, az érzelmek finomságát. Érdekessége, hogy az olvasó hozta vissza: felejthető. Valamiért mégis megfogott, nézzünk bele! - gondoltam. Mások vagyunk, ami az ő számára felejthető, lehet, hogy engem érdekel. Örülök, hogy így döntöttem!

"Ha nem  a megfelelő férfival néz ki az ablakon már nem is olyan szép, amit lát.

Van a szerelem, és van az ágy. A szerelem nagyszerű dolog, az ágy viszont, az, az ... ágy, az fantastico! De amikor a szerelem és az ágy ugyanazon a helyen találkozik -csapott Agathe a combjára-, az a legjobb. Az maga a Jóisten, aki megköpködi a piszkos ujjait, s azokkal dörgöl foltot a piszkos ablakokra, amiket az angyalok elfelejtettek megpucolni, és így szól: Kukkantsunk csak be ide. Lássuk mi vár ránk. Lássuk, mi is az, amit tőlem kaphattok.

Azzal végigóvakodott a folyóson a Férfiak márvány biztonsága felé... (Ezt a megfogalmazást még nem nem hallottam...)

Egymást melengették a kis ajándékaikkal - a kedvességgel és a szépséggel. Ezek értékes dolgok. És soha sem elég belőlük."
Andrew Nicoll: A derék polgármester

Kincsek

Bolhapiaci kincsek, pár hetesek, most találtam a vázlatként mentett bejegyzésre. Kézi festésűek, bár a habánok is nagy kedvenceim, az utóbbi nagyon  szép. Nagyon kedves a szívemnek.  Szeretem magam körül  a cserepeket, kerámiákat. Néha az eladó nem is tudja mit árul (ezt osztrákként adták el nekem, de az alján lévő jel szerint olasz termék). Van amit nagyon sokra tartanak, s van akiről azt hiszi az ember nem is ért hozzá. Ez csak a lászat, nagyon is tisztában van a portéka értékével. S sajnos nagyon sok a lom.... A pécsi vásáron, ott aztán volt választék!

Ha majd

sikerül fotóznom magam, s főként feltölteni a számítógépre megmutatom a "mesterművem". Egyik mesetársamnak van gyönyörű vörös haja, hennával festi. Ráirigyeltem 3 éve. Most jött el az idő, hogy próbálkozzam vele. Nagy volt az izgalmam, milyent vegyek, én festettem (némi szomszédasszonyi segédlettel a fej hátsó részén). Milyen színt kapok? Gesztenyebarna-vörös sikerült, ezt akartam, persze a tövén más a szín,  s gondolom egy újabb festés is más színt ad majd. A lényeg befogta, szép színe lett, aztán a tartósságot az idő majd eldönti. Amikor végleg lenő a korábbi festés milyen lesz majd a színe? S néha kell lépni, új útra térni, változtatni, ha ennyi izgalom árán is.