Hétvégére a
tihanyi levendula palántáink elültetését terveztük. S voltak rizómáink is, amelyek elültetésre vártak, s folytattuk volna már eső után a felázott, s reményeink szerint felpuhult veteményes rész feltörését. Ez utóbbival nehezen haladunk. A többi a felázott talajban való ásással könnyen ment, az öntözés gondját pedig átvette sürgősséggel tegnap délután az időjárás. Csak a Canna rizómáinak elültetésével vannak gondjaim. A faház előtt homokos a talaj, én kertben terveztem, de nem sejtettem milyen talajra lelek. Az előbb néztem, igényes a tápanyagban gazdag talajra. Meglátjuk, s legfeljebb keresünk nekik új helyet.
Még tavaly vettünk virágtartó ládát, amelyhez futórács is tartozik. A mély és alul rácsos ládába ültetésnél megállt a tudományunk vagy a lehetőségeink? Nem tudtuk eldönteni kifóliázzuk-e vagy cserépbe ültessük-e a növényeket vagy műanyag ládát kellene bele szereznünk, s abba ültetni? Ünnep lévén mindegyik lehetőség kizárt.
Így ülünk a szobában, (én néha fekszem, s kúrálom a torokgyulladásomat), olvasunk, s fűtünk, mert megtréfált minket a tavaszi szeles idő. Közben telik az ünnep, jó kicsit nyugodni, kikapcsolni, pihenni. S néha aggódva gondolni Pif kandúrunkra, akit napok óta nem látunk. Igaz, férfi"ember", s időnként eltűnik, de akkor is....
Ők pedig meglepetésre, kezdenek nyílni, a tulipánok pedig a 22. órában vannak körülbelül. Reméljük, még itt vagyunk gyönyörködhetünk bennük!