Írni

"... írni annyit tesz, mint önmagunkban olvasni. Az írás előhívja az emlékeket....... Az írásnak természetfeletti hatalma van. "
Frédéric Beigbeder

Háromszor vettem elő, s tettem el a könyvet, hogy e szöveget (erősen megkurtítva) idemásoljam.. Közben elolvastam Éva blogbejegyzését.    Néha találkoznank a gondolataink, ki-ki másfelől közelít, de egyre gondolunk.

Emlékezések

Az ember ül az autóban, s nosztalgiázik. A régi házakról. A régi helyére felépülő falu legnagyobb házáról, de nekem hideg, rideg, idegen. Semmi közöm hozzá. Bezárta a gyermekkorom, elválasztott egy kedves időtől, s már új kezdődött.

 Aztán tovább egy másik faluba. A két falu közti utat fotózom az autóból, s mesélek. Mesélek a gyermekkoromról, a falvak közti időrekord felállításáról- biciklivel.

 

Majd a láthatóan  sivár útról, ami mellől kivágták a fákat, a határt összeszántották így kívánta a tsz földművelése. Nosztalgia, kicsi földek, családok földjei, parcellák, emlékek. Nem számít!

S máris felbukkan a falu utolsó utcája. Keresgélem, találgatom a házakat, melyik kié lehet, azaz inkább kié volt? Egy a biztos, már távolból is a nagyszülői ház. Megállunk szakadó esőben egy fotó erejéig. Az épület a régi, erősen átalakítva. Réginek csak a szemem mögött, a szívemmel látom. A szeder és diófát a ház előtt (most tuják...), a kemencét, a kút helyét,  a kerítést, a veteményest....  Most a csupasz kert, hisz már ősz van. Hány és hány boldog napot töltöttem itt, s vágytam ide felnőttként. Aztán már érett felnőttként egy régi házra, évtizedekig, míg megvalósult.

"...megmarad, őrzi magát a kő"

Oroszlány

 Egerszalók

 Sajószentpéter

 Nyíregyháza-Sóstó Falumúzeum

Tokaj

 Egerszólát

Kehida

 Ganna

 Döbrönte

Zalaegerszeg

Elmúlások

25.002

Átléptem a 25 ezres blogolvasók számát. Köszönöm nektek ismerősök és ismeretlenek, hogy olvastok! Magamnak kezdtem írni a blogot, aztán már a keresések közben más keresőknek tanulságul. Mert amit elkerülhetünk, azt kerüljük is el! S bizonyságul, ami nekünk rendeltetettt, az hozzánk is kerül.

A blog a házról kezdett íródni, de benne volt a ház és mi, aztán többnyire én, de a háttérben és nem mellékesen mindig a ház árnyékában. Pár hete nagyon nem éreztem magam jól kint, feszült voltam, nem találtam a helyem, hamar el is jöttem. Nem a házzal volt a baj, velem vagy az időjárással, az egyedülléttel?

Most hétvégén tettem-vettem, csináltam a dolgom. S egyszer csak elöntött a végtelen harmónia érzése: jó helyen vagyok, jól vagyok, otthon vagyok. Megnyugodtam. S legyen akkor ez többes számban is, mert ketten vagyunk, ha ez nem mindig realizálódik is: jó helyen vagyunk, jól vagyunk, otthon vagyunk.  (S hogy mikor lesz, amikor végleg és együtt itt élhetünk, nem tudom. Addig alkalmazkodunk a lehetőségekhez, tesszük a dolgunk ahogy tudjuk, szépítjük, alakítgatjuk, gondozzuk a népeket (erős szomszédi segédlettel, nem tudunk eléggé hásásak lenni nekik). S tanulunk kertet, kertül, szomszédtól, könyvekből, netről, s nem utolsósorban a blogokról. Örülök, hogy rátok találtam!

Mesékről ismét

Olvastam Kádár Annamária Mesepszichológia c könyvét. Gondoltam ajánlom másoknak is, mert szenzációsnak, szépnek, s nagyon fontosnak gondolom.

„Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erdőbe, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét. Majd visszatér a faluba, és a leendő apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket. Az anya rendszeresen énekel a méhében levő magzatnak, majd a dalt megtanítja a bábaasszonyoknak is, akik születésekor ezzel köszöntik őt. Ez a dal elkíséri a gyermeket élete legfontosabb pillanataiban, a különböző beavatási rítusokon keresztül egészen a haláláig. A dal a kötődési folyamat gyökereire mutat rá – a biztonságos érzelmi kötődés ugyanúgy kísér minket végig életutunkon, mint a kelet-afrikai gyermeket születésének dala. A biztonságosan kötődő személyek felnőttként értékesnek és szerethetőnek érzik magukat. A párjukat megbízhatónak és őszintének tartják, magas az elégedettségük a párkapcsolatukban, érzékenyebbek a partnerük szükségleteire és hosszabb a kapcsolatuk időtartama, mint a bizonytalan kötődésű személyeké.”

Hát nem gyönyörű?!? Vekerdy Tamás megelőzött, vagy ugyanarra gondolt. Próbálkoztam,  hátha fent van a szöveg a neten, ne kelljen már beírnom. Fent is volt, s a legújabb Nők Lapjában is olvasható. Legalább szakszerű lesz az ajánlás!


S Mónika már nemezbe is álmodta Tündérbogyót!

S eszembe jut egy régi könyvből vett idézet: ".. megpróbáljuk megkeresni a szívünkbe rejtett történetünket….A berberek szerint az ember születésekor egy történetet is kap útravalóul magával, amely a szívébe van zárva A szív őrzi a titkot, meg is védelmezi… Néhány ember azonnal megtalálja a történetét, mások ellenben egész életükben keresik, és mégsem bukkannak a nyomára…. Kutatnod kell a történet után,s  ha megleled, magától fog felviláglani előtted az értelme. Azonnal tudni fogod, hogy az az igazi, életed pedig egy csapásra új dimenziót nyer." Tahir Shah


S ha már mese és könyv jöjjön a kedvencem! Findusz, minden könyvében és minden mennyiségben, s most már böngésző könyvben is! S a mesét olvasva rájövök, avagy bizonyosságot nyertem nincs új macskáéknál a nap alatt- legyen magyar, svéd vagy a föld  bármely táján élő macska.

     

Szép őszt búcsúztató

Ez már itt a változás, az elmúlás,  a sok lehulló levél, a nem látható pocsolyák, a csupaszodó ágak.

A koszorú, mire legközelebb jövök romjaiban lesz. Mégis összekötöttem, az utolsó virágokat, az utolsó leveles ágakat. Búcsúzok velük. S már jönnek  a benti fények, a mécsesek, füstölők, a behúzódás időszaka. Fényben és árnyékban.