2016. december 9., péntek
8.
Nem írtam hozzá semmit, nekem, nekünk a 8. ennyi. Kereshettem volna szebb, jobb szöveget, ez jött velem szembe. Ebben is sok minden benne van.
2016. december 8., csütörtök
Mára
"Mert az élet egyszerre bonyolult és egyszerű, ezért vannak a sütemények." Fredrik Backman
S akkor már, mert karácsony lesz, s a könyveiben annyi szeretet van, a másság elfogadására is. Jól ír, jól közelít, s hisz az emberben! Ha kérdeznétek melyik legyen? Nem tudnék választani.
Azért az a köröcske csak takar valamit!
2016. december 7., szerda
Fagy után
Szömörce
Babér
Bangita, s félóra múlva, amikor a nap olvasztani kezd:
Hunyor nyílóban
2016. december 6., kedd
2016. december 5., hétfő
A mai napról,
mert még mai.
Rosszullét, de nagyon. Hideg van, fog.
Ügyintézés, mindenféle eredményekkel. A fele elintézetlen, mert magam is alig tudom tartani, nemhogy az ügyeimet kézben tartani.
Ebéd? Felejtős. Majd szedünk mindenfélét össze a hűtőből. Így is lett, s mégis nagyszerű lett.
Viszont került egy szelet csokitorta. Tata, Petrezselyem cukrászda, az ottani az örök mérce. Aki arra jár, ki ne hagyja.
Bennem ez a karácsonyi láz lassan kezd ébredezni, tulajdonképpen inkább alszik. Egy icipicit azért már mozgolódik. Egy icipicit. (Volt kolléganőm karácsony délután szokott ajándékért rohanni. Tehát szavam nem lehet.)
Ahogy az idő dermed, belém is úgy dermed minden.
Eredmény: tegnap jó kis mínuszokban (mikor máskor, hetek után) elvitték a tujákat. Az udvaron a nyomai, levelek, letört ágak, szétszóródott madárfészek, s mindenféle kosz, ami ezzel járhat. Viszont hetek után lélegzik az udvar. Takarítani akkor fogunk/fogok, ha belőlem ismét ember lesz. Értsd: erős ember. Az uram eleget "szórakozik" a tönkökkel. (Akit a szállítás részletei érdekelnek írjon az email címemre. Ingyen vitték el. )
Tegnap a szél elfújta az ajtóról a kis koszorúmat, gondolom a tuják közé. Sehol sem lelem.
Amúgy az ölemben itt alszik a medvebocsunk, aki alapjában macska, de medvebocsnak néz ki. Kigömbölyödött, vastag bundát növesztett, s átvedlett ölbe macskává. Ismét.
A napközbeni letörtség és kétségbeesés után mégis úgy érzem, valami kezd mosolyogni bennem. Nem hagyom magam. Csakazértse!
Rosszullét, de nagyon. Hideg van, fog.
Ügyintézés, mindenféle eredményekkel. A fele elintézetlen, mert magam is alig tudom tartani, nemhogy az ügyeimet kézben tartani.
Ebéd? Felejtős. Majd szedünk mindenfélét össze a hűtőből. Így is lett, s mégis nagyszerű lett.
Viszont került egy szelet csokitorta. Tata, Petrezselyem cukrászda, az ottani az örök mérce. Aki arra jár, ki ne hagyja.
Bennem ez a karácsonyi láz lassan kezd ébredezni, tulajdonképpen inkább alszik. Egy icipicit azért már mozgolódik. Egy icipicit. (Volt kolléganőm karácsony délután szokott ajándékért rohanni. Tehát szavam nem lehet.)
Ahogy az idő dermed, belém is úgy dermed minden.
Eredmény: tegnap jó kis mínuszokban (mikor máskor, hetek után) elvitték a tujákat. Az udvaron a nyomai, levelek, letört ágak, szétszóródott madárfészek, s mindenféle kosz, ami ezzel járhat. Viszont hetek után lélegzik az udvar. Takarítani akkor fogunk/fogok, ha belőlem ismét ember lesz. Értsd: erős ember. Az uram eleget "szórakozik" a tönkökkel. (Akit a szállítás részletei érdekelnek írjon az email címemre. Ingyen vitték el. )
Tegnap a szél elfújta az ajtóról a kis koszorúmat, gondolom a tuják közé. Sehol sem lelem.
Amúgy az ölemben itt alszik a medvebocsunk, aki alapjában macska, de medvebocsnak néz ki. Kigömbölyödött, vastag bundát növesztett, s átvedlett ölbe macskává. Ismét.
A napközbeni letörtség és kétségbeesés után mégis úgy érzem, valami kezd mosolyogni bennem. Nem hagyom magam. Csakazértse!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)