Macskabaj

Már megint macskákról írok, de azt hiszem baj van. Kezdte a kicsik anyja, olyan fojtóan köhögött, aztán Vörös Mózsi, neki a szeme is gyulladt. Fogom őket, forrók. Zsemle Mózsi még jól van. A saját diagnózis macskanátha, bár ebből a nátha kimaradt, mint tünet. Pici Mózsinak mindig gennyes volt a szeme, sokat kamilláztam neki. Az apjuké olyan, sokszor....  Most legyek okos?!

Eső előtt, s eső után

 

 

Estére elmentünk  meglátogattuk Zsebi új barátját, Andrist. (Délután mentünk volna kirándulni, mi nem indultunk el,szédültem, ők meg bőrig áztak.) Most ő vezethette Zsebit, s nagyot sétáltunk, még a Vörös Mózsi simogatása(!!!!) is belefért. Sőt a gólyákat is láttuk. Gazdag nyáreste volt. Esők után.....

Évának

"A legnehezebb körülmények közt, mikor úgy érezzük irányt tévesztettünk, éppen  a végeredmény bizonyossága adhat újra erőt, hogy továbbmenjünk, sőt kockáztassunk, motiválhat, hogy haladjunk előre, legyenek vágyaink, ragaszkodjunk ahhoz, ami fontos, értékeljük a már bejárt utat,és harcoljunk továbbra is azért, amiben hiszünk."
Jorge Bucay

Ígértem neked a múltkor egy idézetet, a könyvet visszavittem a könyvtárba, kijegyzeteletlenül. Későn jutott eszembe. A 20 lépés előre című könyvét olvasom Bucay-nak. Annyi erőt, hitet tud adni az embernek. Fogadd szeretettel!

Helyzetjelentés

A virágoskertben él és virul minden, a vetettek és az érkezettek is. A veteményesben, az már más. Kiégtek: ribizli, málna, az almafa ága almástól letört. Ami megmaradt kicsi, mint ami nem kapott vizet. A kukorica picike, de van rajta néhány cső, hogy azért elégedetlen ne legyek! Ne legyünk! A bazsalikom minden félelem ellenére él és virul! A kapott, hozott fűszerekből egyedül az izsóp maradt meg, ő viszont jól érzi magát. Mellette a menta mát terjeszkedik! S ami hittel és bizalommal tölt el, a körtefa. Nézzétek, tele van körtével. (Igaz, már a szél lefújt erről is többet, de mint látható maradt bőven.) Talán elmondhatjuk idén legalább körténk lesz. (A barackfa 2 szem barackját lefotóztam, emlékül.)

Szándékom volt némi gaztalanítás, de az újabb eső elmosta. Tegnap meg mintha dézsából öntötték volna, szegény Vörös Mózsi bőrig ázott, olyan hirtelen jött az eső, ő már késve mászott le a fáról. Így esőt esni még nem láttam: szó szerint mintha dézsából öntötték volna- az égből, égi dézsával.

Botrány

tört ki nálunk, mert az idősebb fiam elkottyintotta a kicsinek, hogy a házban velem van macskaúr. Ő kioktatott engem, mit csináljak a macskával a saját házunkban, azért hogy majd idejöjjenek. És mit ne.

Rossz tapasztalataik voltak macskákkal ezért ritkán jönnek hozzám a lakásomba. Ill. volt két év , hogy nem jöttek. Pedig macskaúr oltott, óvott, felügyelt. Amennyiben lehet felügyelni a már 12 éve megszokott napi lent léteink alatt. Viszont ehhez volt szoktatva első perctől. Tudom hasonlítani az itteni kint élő macskákkal. Vitatkozzak? Nem tudom meggyőzni őket. Azt látom, tudom ahogy emberek is másfélék vagyunk mások a macskák is. Vannak meghúzódó, szót fogadó cicák, s vannak macskafejűek. Pif úrfit senki sem kérte, mégis teleportálta magát télen a hálószobába, Hypo nagyságos asszony is kitiltott a házakból mégis előfordult mindkét helyen (értsd otthon és nálunk is), hogy beesett az ablakon, s körbejárt a tiltott helyeken, netán éppen a hálószobai ágyon találtunk rá. Senki nem kérte az előszobai ablak szúnyog hálójának feltépésére, s a tilos behatolásra. Miért van, ha véletlenül nyitva marad az ajtó a vörösök csak úgy gurulnak be rajta?

Ők állatok, mi emberek, s ha már emberek felelősséggel vagyunk. Saját magunk, környezetünk, higiéniánk iránt is. Annyira bántó, sértő, és fájó.

A besurranó

Táplálkozók

Kint és bent

A szabadságom idejére kihoztam magammal macskaurat, s főleg mert pénteken 4 fogát húzták ki. Olyan fájdalmai voltak, hogy a száját nem tudta már összecsukni. Gondoltam a gazdája mellett mégis jobb helye van.

Számomra, ha ő velünk van két nap az alkalmazkodás időszaka. Hát két napja nem alszom. Első éjjel: új hely(?), s még a lábadozás. Szigorúan épületben, nehogy fertőződjön. Második éjjel már kinyitottam a fürdő ablakát, hogy kimehessen éjjel. Akkor ezért nem aludtam. Nem tehetek róla, aggódom érte. Hajnali négykor elegem lett, bezártam , aludjon már ő is! Ma egész nap a világ legjobb macskája, alszik, eszik és még alszik. Majd éjjel!!!

Meg kell tanulnom elengedni, s bízni az ösztöneiben, hogy megállja a helyét  ebben a környezetben. Nehéz.

A vörös népek csak nézik, ki ő, mit keres bent  a házban. (Ide ők ugyebár csak bepottyannak, na azt tennék szorgalmasan, ha hagynám.) Az ő birodalmuk  a kosár az ajtó mellett, itt fekszenek összebújva. S már Zsemle Mózsi is megengedte, hogy megsimogassam! Ő nézeget a farakásról. S ők néznek be a feltépett szúnyoghálón keresztül. Miért is nem téptem még le? Mikor lesz itt igazi barátkozás és egyetértés? Pif tavaly lépett macskaúrfi felé, ő idegenkedett tőle. Hiába, morózus öregúr. Megszokta magányt, az ő otthonát, ahol korlátlan úr. (Felettünk....)

Füzetemből

"Szobám egyik falán egy óra függ, de már nem jár. ….Amikor a város órái kongva elütik a hetet….akkor mintha a szobában is életre kelne az öreg óra.  Az öreg óra ilyenkor teljes összhangban érzi magát a világegyetemmel. …. Én is megálltam valamely időben. Én is úgy érzem, mozdulatlan vagyok, lecövekeltem.

De vannak röpke pillanataim, amikor titokzatos módon eljön az én időm.

Ilyenkor érzem, hogy még életben vagyok. Minden világos, a világ csodálatos.  Tudok alkotni, álmodni, repülni, és ilyenkor többet mondok el, többet érzek, mint a fennmaradó idő teljes egészében. A dolgok e harmonikus együttállása rendre ismétlődik, mint valami megváltozhatatlan sorozat.

Amikor először éreztem ezt, próbáltam ezekbe a pillanatokba kapaszkodni, gondoltam, örökre megállíthatom őket. De nem így történt. Ahogy az öreg órától, tőlem is tovaszáll a többiek ideje.

….És ha elmúlik ez a pillanat, s a másik órák, amelyek másik emberekben laknak, folytatják útjukat, én is visszatérek a megszokott mozdulatlan halálomba, a munkámhoz, a jövés-menéseimhez, amit életnek szoktam nevezni.

De tudom, hogy az élet másvalami.

Tudom, hogy az élet, az igazi élet azon pillanatok összessége, amelyek röpkék ugyan, de azt éreztetik velünk összhangban vagyunk a világegyetemmel.

Csak a teljesség pillanatai vannak, és akik ezt nem tudják, és örökké akarnak élni, azok a hétköznapiság szürke, folyton ismétlődő világára vannak kárhoztatva."

Jorge Bucay